„Kárpátalja kutatási szempontból nagyon „hálás” terület…”

Interjú a Kárpátalja mozgásban című kötet szerkesztőivel

Hány magyar él Kárpátalján? Mit gondolnak egymásról az ukránok és magyarok? Mit is jelent a kárpátaljai magyar szórvány fogalma? Ezekre a kérdésekre keresi a választ az idei évben megjelent Kárpátalja mozgásban: társadalmi változások és interetnikus viszonyok az Euromajdan után című kötet, amely az elmúlt évek számos fontos, a kárpátaljai társadalmi folyamatokkal foglalkozó kutatását foglalja össze. A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. által kiadott, szabadon letölthető munka szerkesztőit, Ferenc Viktóriát és Kovály Katalint kérdeztük a kutatások hátteréről, tapasztalatairól.

Meséljetek egy kicsit a szakmai életetekről! Hogyan lesz valakiből társadalomtudós? 

Ferenc Viktória: Ungvár mellett születtem egy kis faluban, Pallóban. A közeli Sislóci Középiskolában érettségiztem, majd a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolára jelentkeztem, angol-történelem szakra. Az iskolában nagyon szerettem a humán tárgyakat és a nyelvtanulás is könnyen ment, emiatt alakult így a főiskolai szakválasztásom, s a diplomaszerzés után emiatt kezdtem el alkalmazott nyelvészetet tanulni a Pécsi Tudományegyetem doktori képzésében. A tudományos kutatással már a főiskola utolsó évei alatt ismerkedtem: nagyszerű nyelvész tanáraim biztatására készültek első kérdőíves, interjús kutatásaim, és akkor alakult ki az a szemlélet is bennem, hogy a környezetemre, Kárpátalja multietnikus társadalmára tudományos érdeklődéssel tekintsek. Hálás vagyok érte, hogy az elültetett magocska a magyarországi ösztöndíjas doktori képzés, a külföldi (Szlovákia, Finnország, Észtország) ösztöndíjas időszakok által tovább tudott növekedni, és végül a Nemzetpolitikai Kutatóintézet lett az a műhely, ahol szárba szökkenhetett. Ez utóbbi kutatóintézetben 2013 óta dolgozom, jellemzően Kárpátaljával, a külhoni magyarok oktatási és nyelvi jogaival kapcsolatos kutatásokkal foglalkozom.

Ferenc Viktória (b) és Kovály Katalin a szórványkutatás során

Kovály Katalin: Én a kárpátaljai Makkosjánosiban születtem, és ott végeztem el a középiskolai tanulmányaimat is. Mivel a családomban mindenki földrajz szakos tanár volt, számomra is ez vált kézenfekvővé, amikor érettségi után választanom kellett a továbbtanulást illetően. Viszont a szüleim soha nem kényszerítettek arra, hogy „ezt vagy azt” csináljam, hagyták, hogy én döntsem el, mit szeretnék. Mivel a Beregszászi Főiskola közel volt, és tudtuk, hogy a földrajz tanszék egy szakmailag nagyon erős tanári gárdával rendelkezik, ide jelentkeztem, földrajz–biológia szakpárra. Szerencsére felvettek. A BSc diplomám megszerzése után az Ungvári Nemzeti Egyetemen szereztem meg az MSc diplomát, földrajz tanári szakon. 

Ami a kutatást illeti, már egészen korán, még az iskolai évek alatt belekóstolhattam ebbe a világba, részt vettem az Ukrajnában egyfajta tehetséggondozó műhelyként működő Tudományos Kis Akadémiában, ahol a falum személyneveinek kutatásával foglalkoztam. Később – akkori tanáraim biztatására – a főiskolai és az egyetemi éveim alatt elkezdtem társadalomföldrajzi témákban kutatni, különböző tanulmányi versenyeken részt venni. Megtetszett ez a világ. Ezért jelentkeztem PhD képzésre az ELTE-re. A doktorandusz éveim során több alkalommal voltam ösztöndíjas vendégkutató (Kijevben és Prágában), ami tovább erősítette bennem a kutatás szeretetét. Miután elvégeztem a doktori képzést, kaptam egy lehetőséget arra, hogy az MTA Földrajztudományi Intézeténél dolgozzak, ami a jelenlegi munkahelyem is. Szerencsés voltam, mert az intézeti kutatócsoport tagjai, ahová én is tartozom, fokozottan érdeklődtek Kárpátalja és az ott zajló folyamatok iránt (ez közvetlenül az Euromajdan eseményei után történt), így egyre több kutatást valósítottunk meg közösen az ukrán régióban. Szerencsére a kezdeti lelkesedésünk azóta sem hagyott alább, sőt! Ezt jól példázza a megjelent kötet is. 

Az általatok szerkesztett kötetben három kutatás eredményei is szerepelnek: a SUMMA kutatás a kárpátaljai magyarság létszámára volt kíváncsi, a TANDEM az ukrán–magyar együttélés kérdéseit vizsgálta két alkalommal is, a harmadik kutatás pedig egy korábban kevésbé vizsgált témával, a kárpátaljai magyar szórvánnyal foglalkozott. Miért pont ezeket a témákat vizsgáltátok, volt-e valamilyen előzetes koncepciótok, vagy a megkezdett munka közben merültek fel az újabb és újabb témák?

F.V.: A TANDEM kutatás ötlete 2016-ban merült fel először. Ahogy a kérdésben is megfogalmazzátok, a beszédes elnevezés azt hivatott érzékeltetni, hogy a kutatás során különösen az ukrán–magyar együttélés jellegzetességeire voltunk kíváncsiak, de nemcsak a magyarok, hanem az ukránok szempontjából is. Ezzel a Kárpátalján eddig megvalósult szociológiai kutatások sorában a TANDEM egyedülálló módon azonos módszerekkel vizsgálta a Kárpátalján élő magyar kisebbséget és ukrán többséget, valamint újító abban a tekintetben, hogy a megismételt adatfelvétel módszerét alkalmazta, (2016 után, 2019-ben is lekérdezésre került a kérdőív azonos nyelvi és települési minta szerint), hiszen rengeteg társadalmi változás ment végbe Kárpátalján ezekben az években. 

A Kárpátalja mozgásban c. kötet szabadon letölthető a BGA Zrt. oldalán

K.K.: A SUMMA kutatás megvalósítása azért merült fel bennünk, mert társadalomtudósokként mindig abba a problémába ütköztünk egy-egy szakmai anyag elkészítése során, hogy a magyar közösség bemutatásakor csak a nagyon elavult, 2001-es ukrán népszámlálás adataira támaszkodhattunk. Mivel tudtuk, hogy legkorábban csak évek múlva (2021-ben) lehet újabb népszámlálás Ukrajnában, úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk mi magunk pótolni ezt a hiányt. Fontos azonban kiemelni, hogy a SUMMA eredményei semmiképpen sem nevezhetőek (mini) népszámlálásnak, ezek csupán reprezentatív mintára épülő becslések. A szórványkutatásunkba pedig azért vágtunk bele, mert az előző két kutatás során világossá vált számunkra is, hogy erről a vidékről igen keveset tudunk. Voltak ugyan értékes kutatások a kárpátaljai magyar szórványvidékeket illetően, de azok csupán a Felső-Tisza-vidékre koncentráltak és leginkább az oktatás kérdéseit járták körül. Mi egy olyan kutatást szerettünk volna megvalósítani, ami a teljes szórványterületre kiterjed és komplex módon tárja fel az ott zajló társadalmi-gazdasági folyamatokat. A szórványkutatásnál, a TANDEM-hez hasonlóan, fontosnak tartottuk a magyarok mellett az ukrán nemzetiségűek bevonását is (például a vegyes házasságok témakörében készült interjúknál mindkét felet megkérdeztük). A szórványra jellemző mindennapos interetnikus folyamatok teljes megértését ugyanis csak ilyenformán célozhattuk meg.

F.V: A témaválasztás egyébként a kutatások támogatójának (Grezsa István miniszteri biztos) kíváncsiságán, nyitottságán is múlott, s mi örömmel vetettük bele magunkat a közösen kimunkált izgalmas kutatási feladatokba. 

Hogyan zajlik egy ilyen kutatás? Milyen előkészületei vannak, meddig tart, mikor tekinthető lezártnak?

K.K.: Kezdjük a végéről. Véleményem szerint egy kutatás – kis túlzással élve – soha nem tekinthető lezártnak. Mindig van olyan szempont, olyan perspektíva, amit lehet tovább göngyölíteni, elemezni. Illetve azt se felejtsük el, hogy mi társadalmi folyamatokat vizsgálunk és – mint ahogyan arra a kötetünk címe is rávilágít – mindig minden mozgásban van, egy folyton változó folyamatról van szó. Így mindig vannak újabb lehetőségek, amiket vizsgálni, összehasonlítani lehet. Így arra is nehéz válaszolni, hogy meddig tart egy kutatás. Ez nagyban függ a tematikától és a módszertantól. A kérdőíves kutatásoknak, mint amilyen a SUMMA és a TANDEM is, voltak, van egy általunk kijelölt időkerete, amíg a kérdezőbiztosok lekérdezik a kérdőíveket a terepen. Aztán ezeket a kérdőíveket nekünk, kutatóknak, fel kell dolgoznunk (adatbázisba rendezni, kategorizálni, stb.), aminek a mikéntje és ideje szintén a módszertantól és a kérdőívek mennyiségétől függ. És aztán jöhet az adatok elemzése, a tanulmányírás. Ezek általában több hónapra is elhúzódó folyamatok. 

A kérdezőbiztosok felkészítése

F.V.: A kérdés másik felére válaszolva, előkészületnek tekinthetjük az ötlet születésétől egészen a terepre vonulásig eltelő időt, ami minden kutatásnál más és más. Van, amikor egy kutatási ötlet azonnali támogatottságot kap, vagy azonnal vizsgálandó társadalmi jelenségről van szó, amivel nem lehet várni, és van hogy várnunk kell a megvalósítással, mint most a járványhelyzet miatt. Az előkészületi, tervezési fázis egyébként hihetetlenül fontos, hiszen ilyenkor pörgetjük le magunk előtt a lehetséges terepi forgatókönyveket, kiket, hogyan és milyen kérdésekkel szeretnénk megkeresni, és nagyon sokat törjük a fejünket, hogy valami szellemes elnevezést találjunk, ami könnyen azonosíthatóvá teszi a kutatásainkat. A csapatmunka már itt elkezdődik: mind a három kutatásnál számtalan jótékony hatása volt a közös gondolkodásnak, kölcsönös inspirációnak, ránk kutatókra és a kutatásra egyaránt.

K.K.: Ezt csak azzal egészíteném ki, hogy Kárpátalja kutatási szempontból egy nagyon „hálás” terület. Rengeteg társadalmi, politikai, gazdasági változás ment végbe az elmúlt időszakban a térségben, amelyek hatása a mai napig intenzíven alakítja, formálja a régiót és az ott élők hétköznapjait. Ezekről a folyton változó trendekről, folyamatokról írunk a kötetünkben is. 

Milyen nehézségekkel kellett szembesülnötök a terepen?

K.K.: Ami az ukrajnai kutatások során általában gondot okoz: az a statisztikai adathiány. Kevés a megbízható és elérhető adatforrás. Ha léteznek is a különböző adatbázisok, nehéz őket beszerezni. Éppen ezért, a hiátusok pótlására, a különböző kutatásokra, nagyon nagy szükség van Kárpátalján. 

“…szerencsére Kárpátalján az emberek nagyon nyitottak a segítségnyújtásra…”

F.V: A kérdőíves kutatások egyik legfőbb kihívása épp a Kata által említett adathiányhoz kapcsolódik: aki már próbálta, tudja, hogy a Kárpát-medence más magyar vonatkozású régióival összehasonlítva, itt a legnehezebb reprezentatív felméréseket előkészíteni. Ha nem rendelkezünk a teljes populációra vonatkozó ismeretekkel (gondolok itt az elavult népszámlálási adatokra, vagy a statisztikai adatok beszerezhetőségére), nem egyszerű a mintavétel. Ezeket a problémákat mindeddig a helyileg jól beágyazott demográfus kollégáink segítségével tudtuk orvosolni. A másik kihívás, hogy a terepmunka jelentős részét helyi kérdezőbiztosok végzik. Ez nagyon fontos szempont kutatásaink során, ugyanis mi abban hiszünk, hogy ha egy helybeli kérdez helybelit, könnyebb kapcsolódnunk az adatközlőkkel. Ahogy a tömbtől a szórvány felé tartunk ismerősi hálózatunk egyre gyengébb, s nehezebben találunk munkára fogható embert. De a „barátom barátja” módszerrel ezeket a nehézségeket is megoldottuk, a több éve tartó kutatások során szépen kiépült, melyik településen kit kereshetünk. S talán ide kívánkozik, hogy eddigi kutatási tapasztalataink azt támasztják alá, hogy a kárpátaljaiak teljesítik a legalaposabban és a legbecsületesebben a „kérdezőbiztosi küldetést”.

K.K.: Ami az interjús kutatásokat illeti: szerencsére Kárpátalján az emberek nagyon nyitottak a segítségnyújtásra, szívesen fogadják a megkereséseinket. Itt meg kell azonban említenünk azt is, hogy például a szórványkutatás során gyakran tapasztaltuk, hogy a család férfi, de esetenként mindkét tagja külföldön dolgozik, ott tartózkodik az év legnagyobb részében. Ez nehézséget okozott az interjúalanyok felkutatása szempontjából. 

Számotokra mi volt a kutatások fő tapasztalata, eredménye, újdonsága?

K.K.: Mindegyik kutatásnál számtalan olyan eredményt, vagy tapasztalást tudnék kijelölni, ami számomra újdonságként hatott. A SUMMA kutatásnál a fő eredmény ugye az, hogy hogyan változott a kárpátaljai magyarság lélekszáma az utolsó és mindmáig egyetlen ukrán népszámláláshoz képest. Míg 2001-ben 151 000-en vallották magukat magyar nemzetiségűnek, addig 2017-re ez a szám kb. 131 000-re csökkent. Ez már önmagában is egy hatalmas nóvum. Hangsúlyoznunk kell azonban azt, hogy ez az eredmény minket, kutatókat is meglepett. Őszintén szólva rosszabb eredményre számítottunk. Figyelembe véve az általánosan rossz ukrán gazdasági-politikai helyzetet, a kelet-ukrajnai háborút és az azóta tartó gazdasági mélyrepülést, ez a szám nagyon is kedvezőnek mondható. Pláne annak fényében, hogy a Kárpát-medence többi elszakított régiójával összehasonlítva Kárpátalján volt a legkisebb mértékű a fogyás. 

F.V.: A Tandem kutatásnál nagyon érdekes volt látni, hogyan változik az ukrán és a magyar etnikum véleménye egyes kérdések mentén a két adatfelvétel között eltelt 3 év alatt. Láttuk például, hogy az ukránok viszonyulása a kárpátaljai magyarokhoz, valamint Magyarországhoz az elmúlt 3 év magyarellenes politikája ellenére nem lett rosszabb, sőt egyértelmű, hogy szinte minden területen javulás, pozitív elmozdulás figyelhető meg. További fontos eredmény, hogy a vizsgálatban részt vevő kárpátaljai ukránok és magyarok számára is fontos identitást képző tényező a „kárpátaljaiság”. Érdekes változás, hogy 3 év elteltével az ukránok között is a kárpátaljai lett az a közösség, amellyel a legtöbben azonosulni tudnak, míg korábban az ukránok közössége volt a legerősebb. Kárpátalja mint haza is magasabb értékeket kapott mind az ukránok, mind a magyarok között 2016-hoz képest. Számomra az is érdekes volt, hogy az elmúlt három évben, mind a magyarok, mind az ukránok körében nőtt a magyar kisebbség arányának érzékelése (a magyarok valós 12%-os arányához képest, a kérdőívet magyarul kitöltők átlagban 30%-ra, az ukrán megkérdezettek 22%-ra becsülték ezt az arányt), vagyis szimbolikusan erősödött a közösség. 

A kutatócsapat a gyertyánligeti magyarokkal beszélget

K.K.: Ha a szórványkutatásra gondolok, ott is rengeteg volt az új tapasztalás. Főleg úgy, hogy ez egy kevéssé kutatott vidék, nem nagyon lehet olvasni róla. Ez a kutatás mindannyiunk szívéhez közel áll, mert itt sok időt töltöttünk személyesen is a terepen, folyamatos volt az interakció a helyiekkel. Számomra ez egy olyan terepmunka volt, aminek minden percét élveztem és olyan újdonságokat is megtudtam, ami kárpátaljaiként is meglepett. Például azt, hogy Gyertyánligeten a „kijevi” és a „budapesti” időn kívül nyaranta egy harmadik időzóna, azaz a „gyertyánligeti idő” szerint is élik az életüket a helyiek.

Lesz-e folytatás, és ha igen, milyen irányban?

K.K.: A kötetben bemutatott témák közül elsősorban a kárpátaljai magyar szórvány vizsgálatát szeretnénk folytatni. Itt még rengeteg a kérdőjel és a tudásvágy bennünk. Ez egy nagyon izgalmas kutatási terep, tele új perspektívával. Sajnos idén a Covid miatt nem tudtunk eljutni a kárpátaljai vizsgálati helyszínekre, hogy folytassuk a kutatást, de reméljük 2021-ben lehetővé válik a terepkutatás. Már nagyon várjuk! 

A kötetet tavasszal csak online formában lehetett bemutatni, nyáron azonban sor kerülhetett a hagyományos könyvbemutatóra is. Amint a járványügyi helyzet engedi, a kötet szerzői további bemutatókat szeretnének megvalósítani Kárpátalján is.

F.V.: Ezen kívül új kutatási területeket is szeretnénk nyitni Kárpátaljával kapcsolatban. Még csak az előkészület fázisában tart, de talán annyit elárulhatunk, hogy amíg a járványügyi korlátozások nem teszik lehetővé a terepi kutatásokat, addig is online kérdőívvel szeretnénk válaszolni a kérdésre: „Hol vagytok kárpátaljaiak?”, azaz hol vannak, mit csinálnak, s tervezik-e a visszatérést azok a kárpátaljaiak, akik hosszabb vagy rövidebb ideje elhagyták szülőföldjüket?

A Kárpátalja mozgásban című kötetet a koronavírus járványra való tekintettel tavasszal rendhagyó formában, online mutatták be a nagyközönségnek. A bemutató felvétele ide kattintva megtekinthető.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s