Jubileumi irodalmi délután Füzesi Magdával és Dupka Györggyel

Zenés irodalmi délután keretében ünnepelték a kárpátaljai magyar irodalmi és kulturális élet két nagy alakjának, Füzesi Magdának és Dupka Györgynek a 70. születésnapját. A jubileumi ünneplésre május 10-én került sor a Kárpátaljai Szövetség és a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségének közös szervezésében Budapesten a Városligeti fasori székházban. A rendezvényt Benza György, a Kárpátaljai Szövetség elnöke nyitotta meg, köszöntötte a jubilánsokat és a közönséget egyaránt. Beszédében kiemelte, hogy az ünnepeltek nem csupán a munkatársai, hanem kedves jóbarátai is. Füzesi Magda éveken át volt a Kárpátaljai Hírmondó főszerkesztője, Dupka György pedig tagja a Kárpátaljai Szövetség elnökségének.

A rendezvény moderátora dr. Dupka György volt, aki elárulta, hogy eredetileg ezt a jubileumi ünnepséget Kárpátalján szerették volna megrendezni több helyszínen: Nagyberegen, Füzesi Magda szülőfalujában, Tiszabökényben, a saját szülőhelyén, illetve Beregszászban, a kárpátaljai magyarság legfontosabb városában. Sajnos ezt a tervet átírta a több mint két hónapja dúló ukrán-orosz háború.

Ugyancsak köszöntő beszédet mondott Lőrincz P. Gabriella Bella István-díjas költő, a Magyar Irószövetség elnökségi tagja. A Versekkel teli élet című köszöntőbeszéde itt olvasható.

Ezt követően Fazekas Andrea irodalomtörténész kérdezte Füzesi Magda József Attila-díjas költőnőt a gyerekkoráról, pályájáról, eddig megjelent köteteiről és terveiről. A frissen megjelent könyvéből a költőnő felolvasta a kedvenc, Tisztulás című versét. Majd a Berzsenyi-díjas irodalmár-történésszel dr. Seremet Sándor történész beszélgetett, aki Dupka Györgyöt a gyerekkoráról, pályafutásáról, a nemrég megjelent könyveiről és további terveiről kérdezte.

A rendezvény részeként Ferenczi Attila, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház színésze Füzesi Magda verseiből adott ízelítőt. Az est másik vendégelőadója, Varga Katica Füzesi Magda és Dupka György megzenésített verseit énekelte el, emelve az ünnepség fényét.

Az ünnepség jóhangulatú állófogadással ért véget.

Az eseményt online is közvetítették, a felvétele a KMMI facebook oldalán tekinthető meg.

Fotó: Fuchs Andrea.

Zenével a jó ügyért

Jótékonysági koncertet szerveztek Siófokon Zene-Caritas néven az ukrán-orosz háború menekültjeinek támogatására. A rendezvénynek a CE Napfény Hotel adott otthont 2022. március 26-án.  A rendezvényen az Absolute, az Alaitner Incorporation, a Chameleon, a D-Voice és a Popdealers ingyen vállalta a fellépést. A zenekarok úgy érezték, a leginkább egy koncerttel segíthetnek a bajbajutottakon. A résztvevők számára is fennállt a jótékonykodás lehetősége, egy kihelyezett urnába önkéntes alapon adakozhattak. Az eseményt 1 hónap alatt szervezték meg, amelynek rendezésében az önkormányzatok is rendkívül segítőkészek voltak.

A rendezvényen közel 100 000 Ft. értékű adomány érkezett, a beérkező összeget a Kárpátaljai Szövetség a háború menekültjeinek támogatására fordítja, főleg élelmiszerre és higiániai eszközök beszerzésére. A szervezet Balatonföldváron, a Riviéra Park Hotelben jelenleg is 69 ember ellátásáról és szállásáról gondoskodik az önkormányzattal közösen.

A Kárpátaljai Szövetség ezúton is köszöni szépen a zenekaroknak a nagyszerű hangulatú koncertet, a támogatóknak, hogy létre jöhetett a jótékonysági rendezvény, a résztvevőknek pedig a részvételt és az adományokat!

A jótékonysági koncertről szóló rövid beszámolót a Somogy TV készítette.

Zenészek a menekültekért

Zene-Caritas néven jótékonysági koncert kerül megrendezésre 2022. március 26-án 18 órától Siófokon a CE Napfény Hotelben (Siófok, Mártírok útja 8. a hajóállomásnál). A jótékonysági rendezvényen összegyűjtött adományokat a Kárpátaljai Szövetség az orosz-ukrán háború menekültjei támogatására ajánlja fel. Az adakozás önkéntes alapon történik.

A koncert műsorvezetője DJ Csucsu.

Fellépők:

Absolute

Alaitner Incorporation

Chameleon

D-Voice

Popdealers

A jótékonysági koncert főtámogatója a CE Napfény Hotel és a Kálmán Imre Művelődési Központ.

Egymásért a bajban is

Bár még csak március van a balatonföldvári Riviéra Park Hotelbe máris visszaköltözött az élet. Igaz, sajnos nem vidám apropóból, ugyanis a Kárpátaljai Szövetség ideiglenes ingyenes szállást és étkezést biztosít az ukrajnai háború elől Magyarország területére menekülteknek.

A Kárpátaljai Szövetség kezdeményését a balatonföldvári polgármesteri hivatal is azonnal támogatta, a napi egyszeri meleg ebédet ők biztosítják az ottlakók számára. De számos civil felajánlás és adomány érkezett azóta, amit ezúton is nagyon szépen köszönünk a menekültek nevében is.

A szálláshelyek hamar beteltek, mégis arra bíztatánk mindenkit, hogy ha szeretné igénybe venni a lehetőséget, jelezze szándékát a segitsegksz@gmail.com email-címen: neve, születési helye és dátuma, útlevél- vagy személyigazolványszáma, valamint pontos elérhetősége (telefonszám, email-cím) megadásával. Amint felszabadulnak helyek, visszajelzünk.

Szívből reméljük, hogy mielőbb újra béke lesz, de addig is megpróbálunk lehetőségeinkhez mérten segíteni a bajbajutottakon.

Üdvözlettel,

a Kárpátalja Szövetség tagjai

Az anyanyelv nemzetközi napja

“Ismergetjük, tanuljuk egész életünkben anyanyelvünket is, ezt a sokszínű, sokarcú csodát. S minél jobban megismerjük, annál szebbnek, gazdagabbnak, csillogóbbnak látjuk.” (Lőrincze Lajos)

Az UNESCO közgyűlése 1999-ben február 21-et az anyanyelv nemzetközi napjává nyilvánította. A Földön több mint 6000 nyelvet beszélnek, ezeknek körülbelül a fele veszélyben van. Egy nyelv utolsó beszélőjének halála után a nyelv felelevenítése nagyon nehéz, ezért egy nyelvet akkor minősítenek veszélyeztetettnek, amikor a beszélők száma százezer alá csökken. A nyelvek kihalásának folyamata megállíthatatlannak, ezért az UNESCO kiemelt feladatának tartja, hogy ráirányítsa a világ figyelmét a Föld nyelvi sokszínűségére.

Nekünk, magyaroknak az anyanyelvünk mindig többet jelentett egyszerű kommunikációs eszköznél, mivel az identitásunk alapja, önazonosságunk fontos meghatározója. Legpontosabban ezt Kosztolányi Dezső szavai fejezik ki:

“Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható. Nem külsőséges valami, mint a kabátom, még olyan sem, mint a testem. Mélyen bennem van, vérem csöppjeiben, idegeim dúcában, metafizikai rejtélyként.”

„A legkisebb látványt is képes legyek az optimizmusommal felnagyítani” – interjú Hajduk Mártával

A Magyar Kultúra Napján a Falvak Kultúrájáért Alapítvány a Magyar kultúra lovagja címmel tüntette ki Hajduk Márta dokumentumfilmes forgatókönyvírót, rendezőt. Az évente átadásra kerülő díjat ajánlások alapján az alapítvány Kuratóriuma ítéli oda „A nemzeti összefogás és a történelmi ismeretek fejlesztéséért” végzett kiemelkedő munka elismeréseként. A kárpátaljaiak közül sokan ismerik Hajduk Mártát a filmjei és a személyes találkozások révén, magunk részéről mi is szívből gratulálunk munkájának elismeréséhez!

A történelemhez és a kultúrához kötődő gazdag tevékenységét a kreativitás, az újdonságok keresése töltötte ki – hallhattuk a díjátadáson elmondott ajánlásból. Munkájából – bármelyik tevékenységét is nézzük –, a közösségi lét, a tenni akarás a meghatározó, kiváló kapcsolattartó képességével komoly alkotóműhelyeket hozott létre és irányított. Három megjelent könyve a családi történelem és a határon túl élő magyar kisebbségek történelmi helyzetéhez kapcsolódnak.

A filmes stábokkal készített Kárpátaljai tragédia – a málenkij robotra elhurcolt magyar és német lakosságnak állít emléket. Ez a film a Göcsej filmfesztiválon III. helyezést ért el. Legutóbbi alkotásuk a Periférián, magyar kisebbség Kárpátalján a Bujtor István Filmfesztivál Különdíját kapta. A film üzenete nem kevesebb, mint „kiásni a múltat, hogy átlássuk az ukrajnai jelent”. A filmben széles körben beszélgettek Kárpátalján élőkkel és dokumentálták a periférián élők jelenét (riporter: Bereczky Zsuzsanna, mesélő: Kubik Anna). Ezzel egy időben a Kárpátaljai Szövetség megjelentette a film alapján készített, tanulmányokkal és kutatásokkal kiegészített, általa szerkesztett könyvet is.

Munkásságával ráirányította a figyelmet a történelmi összefogás szükségességére, a történelmi ismeretek fontosságára, a háttérben lévő kulturális értékeinkre.

Kedves Márta, meséljen kicsit a családjáról, a gyerekkoráról! Honnan indult?

Kiskunhalason születtem, de néhány hónapos koromban Győr egyik külvárosába költöztünk.  Szüleim csodálatos emberek voltak, életük végéig bíztattak útkereséseim során. Szárnyakat adtak. Édesanyámtól az olvasás, a család szeretetét kaptam, édesapámtól a kreativitását örököltem. Textilszakemberként tisztelték találmányaiért, emberségéért. Szinte mindenhez értett. Intarziás bababútort készített, a könyveknek falakat épített, ma is ez az otthonunk ékessége. Fotóit, festményeit, kézzel írt, izgalmas II. világháborús, amerikai fogságot bemutató emlékiratát, novelláit ereklyeként őrzöm.  Szigorú értékrendet állítottak fel bátyámnak és nekem, amely mégis tele volt szeretettel, élménnyel, röpködési lehetőségekkel, az engem érdeklő újdonságok keresésével. Persze voltak anyagi és egyéb gondok is. Na de kinek nem volt az 50-60-as években? Édesapám lenszövőgyári történetein keresztül korán megismerkedtem az irigységgel és a tehetség megalázásának világával.

Mi vezette az újságírás felé?

Először az írást vegyük. Emlékezetem óta a versek mindig velem voltak. Talán jobban is szerettem, mint a meséket. Verset faricskáltam, aztán a körülöttem lévőkről naplót írtam, majd jöttek a novellák. Középiskolás koromban még díjat is kaptam a BBC magyar adásától az egyik novellámra. Több ember szellemiségével barátkozhattam gyerekkorom óta. Az állandó érdeklődés, a környezet felfedezésének titkai vittek az újságírás felé. Sokat olvastam, tanultam – persze csak azt, ami érdekelt – és írtam. Műfajok válogatása nélkül. Középiskolás koromban már az érdekelt, hogy az engem ért különböző hatásokat mások hogyan élik meg. Valahol még őrzök egy ilyen ceruzával írt füzetet.

Melyik pályakezdő cikkére a legbüszkébb?

Középiskolás koromban pályázat útján gyakornok lehettem egy hónapig a Kisalföld című megyei lapnál. A gazdasági rovat akkori vezetője adta a javaslatokat, hogy miről írjak. „Jót, s jól!” címet kapott egy a Rába gyárban dolgozó brigádról szóló írásom. A főszerkesztői dicséret sokáig ott volt a szerkesztőség faliújságján. Jóval később művelődéspolitikai tanulmányaim alatt dolgozatot írtam az egykori élményekről összevetve a későbbi tapasztalataimról, a kényszer szülte kulturális értékek maradandóságáról. Akkor még nem tudtam, hogy a középiskola befejezése után én is büszke Rába gyári leszek első munkahelyemet elfoglalva.

A másik szép emlékem 1991-ből van, a Magyar Krónika c. folyóirat alapításához fűződik, amely az átalakuló Magyarország egy hónapjának eseményeit (politikai, kulturális és gazdasági téren) színes újságban foglalta össze. Kiváló társakat találtam. Ingyen dolgoztunk. A postán dolgozott egy kiváló ember, aki a csomagokat óriási kedvezménnyel, szinte fillérekért továbbította. Támogatás hiányában mindössze négy számot érhetett meg a lap, pedig a világban élő magyarok az újság mellékleteként elküldött Tükrös című videomagazinnal (az akkori MTV Híradó vezetőinek, néhány riporterének köszönhetően) klubokban beszélték meg az itthoni eseményeket. Ezekre a hónapokra, az olvasók és nézők visszajelzéseire ma is büszke vagyok. Próbálkoztam néhány éve ennek online felélesztésével, sikertelenül, pedig igény ma is lenne rá.

Hogyan lépett be az életébe a televíziózás?

Már a videomagazin szerkesztésénél megérintett a televízió, de néhány év múlva kétségbeesésemben lépett be az életembe. A határon túli vállalkozásfejlesztéssel foglalkozó közalapítványnál, ahol dolgoztam, fejcserés támadás történt. Lányomat egyedül nevelő szülőként igazságtalannak és méltatlannak tartottam az amúgy sikeres hét évemet eltüntetni. Nehéz volt az a hét év, amit a közalapítványnál töltöttem, de belülről láthattam a különböző politikai rendszereket, fontossági sorrendeket (a tisztánlátásban segítettek a politológiai tanulmányaim), és ami ennél fontosabb, hogy megismerhettem a határon túl élő magyarok különböző világát. A küzdelmekkel teli dacosságot, a túlélés okozta válságaikat, a különbözőségeket az utódállamok kisebbségi politikájában. Visszatérve, tehát a munkanélküliség kenyerét én is gyorsan megkaptam. Akikkel a közalapítványi munkám során kapcsolatot tartottam, és akiknek témaajánlatokat adtam, akiknél jegyzeteimet felolvashattam, ők felkaroltak, befogadtak. Ez volt az MTV határon túli szerkesztősége 1999-ben. A Kézfogás gazdasági magazin szerkesztését ajánlották fel, de alkalmanként a Palackposta kulturális magazint, majd később a Szórvány című műsort szerkesztője is lettem. Bornemissza Eszter nevét mindenképp említenem kell, neki, és egykori főnökömnek köszönhetem, hogy elég későn, de megtaláltam az igazán nekem való utat, ahol ismét szabadon dolgozhattam. Erre a történetre mondják: nincsenek véletlenek. Bezárult egy kapu és egy jóval tágasabb nyílt meg előttem. Újat tanulni sosem szégyen, de ez egy más világ is volt. Nyolc évig öröm volt ezeknek a magazinoknak a szerkesztése, a határon túl élő kollégák munkájának megismerése. Egy más, de hozzám közel álló szolgálat volt ez, miközben fantasztikus emberekkel találkozhattam és utazhattam. A levegő az átszervezésekkel egyre fogyott, ezért a lehetőséget kihasználva korkedvezménnyel nyugdíjba jöttem. Azóta szakmailag a folytonos „tanulás” és a dokumentumfilmek töltik ki az életemet.

Mitől lesz jó egy dokumentumfilm?

Már gyerekkoromban valami különös kötődés alakult ki bennem a filmek iránt. Nekem attól jó egy játékfilm vagy dokumentumfilm –, ha nem unom. Pörög, és tartalmas üzenetei vannak. Derüljön ki, hogy mi volt az alkotók szándéka és gondolkodjak még utána is a látottakon. Még egy fontos, hogy ha a néző elmerül az időben és észre sem veszi, hogy már 60 vagy 180 perc eltelt, akkor az már siker. Stábunkkal mindig ezek elérésére törekszünk.

Vannak dokumentumfilm rendezők, akik filmjein „nőttem fel” vagy merítek ma erőt. Tőlük sokat tanultam, miközben saját stílusom is kialakult. Néhányan a színészek által eljátszott jeleneteket vagy az irodalomnak tulajdonított szerep felnagyítását hozzák fel filmjeimnél a klasszikus dokumentumfilmek „tiltólistájáról”. Nem tartom ezt komolytalannak vagy tudománytalannak. A dokumentumfilmnél is fontosnak tartom, hogy a feszültség megtartása mellett, az egyes fordulópontok döbbenete után legyen néha „lazítás”, amelyek során a nézőt megerősíthetjük a dokumentumok világában. Az addig látottak többoldalú megközelítésével. Bevallom, ezek az érzelmi kötődést, azonosulást segítik részemről. A dokumentumfilm egy csodálatos eszköz, ahol a valóság, a hitelesség mellett az irodalom, a zene és a képi világ egysége maradandó élménnyé formálódhat. Így gondolom én. 

Mi fogta meg a kárpátaljaiak történetében?

A Kárpátaljai tragédia című filmünk Dupka György történésszel való 25 év utáni véletlen találkozás után – éppen a Gulág-Gupvi emlékév utolsó évében – azonnal zöld jelzést kapott a fejemben. A „málenkij robot” kárpátaljai eseményeinek filmen való feldolgozását ő vetette fel. A kutatómunka, a felkészülésem során szembesültem a tényekkel, és a lelketlenség, a cinizmus olyan tehetetlen dühöt hozott rám, hogy azonnal nekiláttam ezek dokumentálható részleteinek kidolgozásához. Nagyon sok mindent kellett megismernem a kárpátaljai magyarok történelméből, főleg Trianontól kezdődően, a „málenkij robotra” való elhurcolásig, amelynek családi tragédiái máig hatóak.  A közalapítványi munkám során ugyan sokat jártam Kárpátaljára, de ez a felszín alatti kutatómunka azonosulást is hozott az ott élőkkel. A különbségeket kerestem, amelyek még tragikusabbá tették a több országban szintén lezajló hazugságáradatot. Így született meg a Kárpátaljai tragédia, amely díjat is kapott a Göcsej Filmszemlén. Az én igazi kis Oscar-díjam az volt, amikor a beregszászi bemutató után egy idős hölgy azt kérdezte: „Ugye kedves maga közénk való … , mert csak azok tudnak bennünket így megérteni, helyettünk beszélni.”

A Periférián, Magyar kisebbség Kárpátalján még inkább fokozta ezt az égbekiáltó fájdalmat. Még be sem fejeztük a Kárpátaljai tragédia utómunkálatait, már heteket töltöttem a TV21 ungvári televízió archívumában – ezúton is köszönöm bizalmukat –, hogy ha jelzésszerűen is, de időrendben bemutassuk milyen lélekvesztő úton jutottak el „felszabadulásukig”, mai jogfosztásukig. A film a Bujtor István Filmfesztiválon Különdíjat kapott. Az óriási taps nem nekünk szólt, hanem a Kárpátalján élőknek, küzdőknek, a bátraknak, akik elmondták, és azoknak, akik elkészítették a felvételeket. Abban a pillanatban is jó volt kárpátaljainak lenni. Ez nem egyszerűen történet, hanem egy dac, amivel megpróbálják az ősi földet, hagyományaikat és nem utolsó sorban anyanyelvüket megtartani. A megdöbbentő, hogy a 21. században ilyen körülmények között kell élni egy nemzetrészünknek. Mindenkinek ajánlom a filmet, amely feltárja a kárpátaljaiak múltját, jelenét, és talán újabb erőt ad a megmaradásért küzdőknek.

Min dolgozik jelenleg?

Egy Petőfi-trilógia forgatókönyvének részleteit írom, Petőfi Felvidéken és Kárpátalján/ Szabadság és szerelem Partiumban/ Hagyj jeleket a világban címmel. Petőfi rokonok közül öt család olyan példáit gyűjtöttük össze (Borzák Tibor: Rokonom, Petőfi c. könyve alapján), akik emberségből, hazaszeretetből, és értékekkel teli életükből követendő példák lehetnek. Fiataloknak szánjuk, irodalmi ismeretterjesztő filmként. Színészekkel, visszafogott látvánnyal és fontos 21. századnak szóló üzenetekkel szeretnénk a mai kornak megfelelő trilógiát készíteni. Persze még nem tudjuk a pénzügyi forrásokat, de nekünk előre kell dolgozni, mert rövid időn belül Petőfi Sándor születésének 200. évfordulóját ünnepeljük.

Van még olyan téma, amivel nem foglalkozik, de szeretne?

Nagyon sok különleges téma van még Kárpátalján és a Kárpát-medencében is. Van két csodálatos könyv (egy magyar története Brazíliában), amely felhasználásával évek óta szeretnék elkészíteni egy különlegességeket bemutató dokumentumfilmet két honfitársunk szemével bemutatni, egy 20. században ott élő és egy 21. századi utazó leírásai alapján. Azt hiszem, már csak a forgatókönyv megírásáig jutok el, ha lesz kinek átadnom és lesz, aki finanszírozza. Sajnos a dokumentumfilmek támogatási plafonja még a játékfilmek forgatókönyv írásának költségeit sem érik el. Ha van forrás, akkor könnyű forgatókönyvet írni, szervezni, szinkront, helyszínt bérelni stb. Ha nincs, akkor úgy kell alkotni, hogy ez a szegénység ne látszódjon a filmen.

Minden bizonnyal imádja azt, amit csinál, és rengeteg mindennel foglalkozik, de van ezeken kívül még hobbija?

Nem nevezném hobbinak, de a család mindig fontos volt az életemben. Nekem az alkotáshoz nyugalmat ad, és segítenek az unokáim, a szüleik, a férjem, levezetni azt a munkához szükséges feszültséget, amely az alkotómunka sajátja, természetessége. Hobbim a kiválasztott filmek élvezete, az irodalom minden mennyiségben és sok műfajban, és amíg lehetett az utazás. Ezek mind gazdagítanak és a lelkemen kívül valahol egy-egy jelenetben vagy írásomban előbújnak. 

Mi az életfilozófiája?

Nem tudom, hogy életfilozófiának hívható-e, de nekem eddig az jött be, ha két lábon a földön maradok és a visszapillantó tükröm ereje ott is marasztal. Szerencsésnek tartom magam, mert kiváló emberekkel dolgozhatok, és kiváló közösségeknek vagyok tagja.  Fontos, hogy szigorú legyek magamhoz, ha másoktól is megbízhatóságot kérek. Ez utóbbi persze nem konfliktusmentes. Szeretném továbbra is, hogy kevés megbocsáthatatlan hibát kövessek el, de bocsássak meg másoknak, hiszen nekik is lehet rossz napjuk. Rájöttem, hogy a barátsághoz, de még az ismerős minősítéshez is két ember kell. Ennek megfogalmazása óta kevesebb csalódás ér. Fontosnak tartom, hogy mindig jusson eszembe, honnan jöttem és hova tartok. Ha időnként kidugom a fejem a vízből, mindig lássam a partot, és a legkisebb látványt is képes legyek az optimizmusommal felnagyítani.

A fotókat Galmács Tamás készítette.

„Isten, áldd meg a magyart!” – a magyar kultúra napja

A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le egy nagyobb kéziratcsomag részeként és jelölte meg dátummal Csekén a Hymnus kéziratát.

Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti öntudatunk erősítésének, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket.

A napról való megemlékezés ötletét Fasang Árpád zongoraművész vetette fel 1985-ben: „ez a nap annak tudatosítására is alkalmas, hogy az ezeréves örökségből meríthetünk, és van mire büszkének lennünk, hiszen ez a nemzet sokat adott Európa, a világ kultúrájának. Ez az örökség tartást ad, ezzel gazdálkodni lehet, valamint segíthet a mai gondok megoldásában is”. Végül a nap tényleges megünneplésére a Hazafias Népfront Országos Tanácsa 1988. december végi ülésén tett felhívást és 1989 januárjában ők szervezték meg az első évfordulós rendezvénysorozatot és azóta rendre évente ünneplik meg ezt a napot.

Határainkon innen és túl számos rendezvényt szerveznek ma a magyar kultúra napja alkalmából.

Megújúlt a Kárpátaljai Tudományos Adatbank

2014 decemberében indult útjára a Kárpátaljai Tudományos Adatbank. A Momentum Doctorandus (MD) kárpátaljai magyar doktorandusz szervezet által életre hívott adatbázis célja, hogy összegyűjtse és elérhetővé tegye a kárpátaljai magyar tudományos élet eredményeit. Az idő múlásával a honlap elavulttá vált, így a szervezet tagjai elhatározták, korszerűsítik, új arculattal felhasználóbaráttá alakítják át. Az adatbank a karpataljaiadatbank.com címen érhető el. Az adatbank megújulásáról a Kárpáti Igaz Szó számolt be, alább az ő riportjukat közöljük.

A Kárpátaljai Tudományos Adatbank jelenleg három fő területre összpontosít – jegyezte meg Benedek Viktória, az MD egyik alelnöke. – Az egyik fő pillére a Kárpátaljával kapcsolatos elektronikus könyvek. Eddig az adatbázisba már 2014–2015 során felkerült kötetek találhatóak meg a honlapon, azonban több kárpátaljai vagy Kárpátaljával foglalkozó intézménnyel is felvettük a kapcsolatot az adatbázis bővítése érdekében. A másik alappillére a kárpátaljai magyar kutatók tudományos értekezéseinek gyűjteménye, így az oldalon fellelhető tanulmányok a doktori munka megírása előtt álló fiatal hallgatók segítségére lehetnek, azáltal, hogy megismerhetik más kárpátaljai kutatók munkáit. A harmadik alappillér pedig a kárpátaljai magyar doktoranduszok, fiatal kutatók adatbázisa, ahol is lehetőséget biztosítunk minden kárpátaljai magyar doktorandusz és kutató számára, hogy bemutatkozhasson oldalunkon. A támogatás egyelőre csak egy szűkebb adattár létrehozását tette lehetővé, amit a jövőben folyamatosan bővíteni akarunk – fejtette ki az alelnök.

– Első és legfontosabb feladatunk az volt, hogy a régi weboldalon fellelhető tanulmányokat, disszertációkat, kiadványokat és minden más tartalmat átköltöztessünk az új portálra – emelte ki Bence Norbert, az MD alelnöke. – Szakemberek segítségével az adatbanknak modern, fiatalos kinézete lett, továbbá új, kereső funkcióval is bővült. Ezentúl az érdeklődők a Bibliográfia és Disszertációk menüpontra kattintva cím, név (szerző, szerkesztő) és a kiadási évszám megadásával sokkal könnyebben rálelhetnek a keresett írásra. A Kutatók menüponton belül pedig név, tudományterület és szakterület megadásával találhatnak rá kutatóink bemutatkozásaira. Fontos kiemelnünk, hogy nemcsak a fiatal kutatókra összpontosítunk, bár első körben őket kerestük meg a honlap fejlesztése során. Több mint száz személynek küldtünk ki felhívást arról, hogy az adatbank újraindult, és csatlakozhatnak a honlapon szereplő kutatókhoz. Aki nem kapott meghívást, az bátran felkereshet bennünket a momentum.doktorandus@gmail.com e-mail címen. A cél, hogy összefogjuk, megismertessük egymással a kárpátaljai tudományos élet szereplőit és egy folyamatosan karbantartott adatbázist működtessünk, ahol bárki megtalálja azt, amit keres – foglalta össze az alelnök.

A Kárpátaljai Tudományos Adatbank a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával újult meg.

Sikeres évet zárt a Kárpátaljai Szövetség

Mozgalmas és tartalmas napja volt pár nappal karácsony előtt, 2021. december 17-én a Kárpátaljai Szövetség tagjainak, ugyanis a szövetség éves közgyűlésére került sor. Ám a hivatalos XXXIII. közgyűlés előtt még egy könyvbemutatón is részt vehettek a kedves jelenlévők. A Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége Együtt szerkesztősége négy új, a Kárpátaljai Magyar Könyvek sorozat kiadványait mutatta be: dr. Kótyuk Erzsébet a „Ha ad az Isten bajt, ad ahhoz erőt is… Népi orvosló hagyományok és hiedelmek az Ung-vidéki magyar falvakban” című monográfiát (a mongráfia szerkesztője: Shrek Tímea); dr. Kiss Ágnes a Magyar újságok Kárpátalján az első csehszlovák köztársaságban című könyvét (a könyv szerkesztője dr. Zékány Krisztina); Szemere Judit szerkesztő Elbe Hajnalka a Kárpátaljai magyar gyermekirodalom (a könyv szerkesztője: Ráti Emese) című könyvét és Zubánics László A múlt tükrében elmerengve. Északkelet-Magyarország mindennapjai a XVI–XVIII. század fordulóján (szerkesztője: Szemere Judit) című kötetet ajánlotta a jelenlévők figyelmébe. A beszélgetést Dupka György, a sorozat főszerkesztője moderálta. Továbbá Dupka György az általa összeállított „A felnégyelt haza”. 100 év versei Trianontól napjainkig, 1920-2020. Kárpátaljai költők antológiáját is ismertette, amely több mint 70 költő mintegy 300 versét tartalmazza (az antalógia szerkesztője Shrek Tímea, lektora. Füzesi Magda). Végezetül Dupka György saját könyvéről is tartott tájékoztatót, amely „Jön még egy új világ…” A magyar ’56 kárpátaljai kézikönyv címmel látott napvilágot. Ezt követően az Együtt folyóirat 5. számára hívta fel a jelenlévők figyelmét (főszerkesztője: Vári Fábián László), amely 2022-ben ünnepli majd 20 éves jubileumát. A kiadványok fotó-galériája vetítésében Fuchs Andrea működött közre.

A könyvbemutatót a Kárpátaljai Szövetség közgyűlése követte, amelynek keretében Benza György, a szövetség elnöke üdvözölte a jelenlévőket, majd átadta a szót dr. Seremet Sándornak, a szövetség főtitkárának, aki részletesen beszámolt az év folyamán elvégzett tevékenységekről. Sikeres és tevékeny évet tudhat maga mögött a szövetség, hiszen folytatta útját a “Szent István keresztény hagyatéka – A magyar Szentkorona vármegyéi” című vándorkiállítás, idén 4 helyszínen (Szombathelyen, Debrecenben, Nyíregyházán és Sopronban) volt látogatható a tárlat. De sor került a szövetség szervezésében több könyvbemutatóra, kiállításra, jótékonysági gyűjtésre, ételosztásra, és idén sem maradt el a balatonföldvári találkozó. Továbbá idén nyáron a Kárpátaljai Szövetség közreműködésével valósult meg az V. Kárpátaljai Nyári Egyetem Tiszapéterfalván, amely a Kárpátaljai Magyar Diákok és Fiatal Kutatók Szövetsége és Momemntum Doctorandus együttműködésében került megszevezésre.

Mindezen tevékenységeket vázolta dr. Seremet Sándor a közgyűlés résztvevőinek, illetve ismertette a 2022. évi teendőket. A szövetség gazdálkodásának pénzügyi oldalát dr. Kapuvári Béla, a Felügyelő Bizottság elnöke végezte és szabálytalanságot nem észlelt. Horváth Csaba László, az OrientPress Hírügynökség ügyvezetője a „Nyelv, mint eszköz” projektet mutatta be, amely szintén a Kárpátaljai Szövetség égisze alatt valósult meg. A Szövetség tanfolyamát több színhelyen, Kárpátalján és Magyarországon tartották több mint 30 résztvevővel és olyan fontos médiaismeretkre tehettek szert a fiatalok, amelyekre a hétköznapokban is nagy hasznát veszik.

A közgyűlésen az öt tagú elnökséget két fővel bővítették, egyhangú szavazással választották meg elnökségi tagnak Szemere Juditot, a Kárpátaljai Hírmondó főszerkesztőjét és dr. Dupka György történészt. A közgyűlés a Melódia vonósnégyes együttes ünnepi előadásával és állófogadással zárult.

Ezúton is köszönjük szépen, hogy egész évben figyelemmel kísérték a szövetség munkáját és részt vettek a rendezvényeinken! Áldott karácsonyi ünnepeket és sikerekben gazdag, boldog új esztendőt kívánunk minden kedves tagtársunknak és családjuknak!

Szent István keresztény hagyatéka a hűség városában

Magyarország leghűségesebb városban zárja az idei évet A magyar Szent Korona vármegyéi elnevezésű képzőművészeti vándorkiállítás, melynek ünnepélyes megnyitójára december 11-én került sor a Festőteremben (Sopron, Petőfi tér 8.).

Az eseményt Tompa Kálmán nemzeti érzelmű verse nyitotta, amit Marosszéki Tamás színművész adott elő. Köszöntőt mondott dr. Farkas Ciprián polgármester, valamint dr. Igyártó Gyöngyi, a vándorkiállítást szervező Kárpátaljai Szövetség elnökségi tagja. Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek–metropolita, a vándorkiállítás védnöke hazafias gondolatait Elek Antal görögkatolikus pap közvetítette. A festmény alkotója, a kárpátaljai festő és egyetemi tanár Anton Kovach ezúttal is ruszin nyelven köszöntötte az érdeklődőket. A művésztől többek között azt is megtudhatták a jelenlévők hogy, bár etnikailag kárpátaljai ruszinként határozza meg identitását, a képsorozattal és a magyar nyelv tanulásával erdélyi magyar ősei előtt tiszteleg.

Az ünnepélyes megnyitót Máté Péter Hazám című dalával zárták, amit Kiss Noró adott elő gitárkísérettel.

A tárlat december 22-ig látogatható hétfő kivételével minden nap 10 és 18 óra között a Festőteremben.