A Kárpátaljai Szövetség Antal Péter Ösztöndíj néven tehetséggondozó ösztöndíjprogramot hirdetett a kárpátaljai származású fiatal művészjelöltek, szépírók és teológusok számára, akik a világ bármely országában iskolai rendszerű, nappali tagozatos első szakképzettség megszerzésére irányuló képzésben, művészeti szakirányon kezdték meg vagy folytatják tanulmányaikat. Jelen interjúsorozatban a nyertes ösztöndíjasokat kérdezzük, gyerekkorukról, pályájukról és az ösztöndíjas időszakukról.
Elsőként Trill Helga interjúját olvashatják.
Mesélj, kérlek a gyerekkorodról! Hol születtél? Hol nőttél fel?
Kárpátalján születtem, a szüleimmel Beregszászban laktunk, viszont a szüleim munkája által nagyon sokat voltunk a nagyszülőknél, Sárosorosziban és Tiszaújlakon. Ezért én elmondhatom magamról, hogy nem csupán egy, hanem rögtön három helyen nőttem fel. Majd hét éves koromtól a sor Debrecennel is bővült, ahová a szüleim munkája miatt telepedtünk át. A költözésünk után is és mind a mai napig Kárpátalját tekintem otthonomnak és oda megyek HAZA. Kárpátalján a legcsodálatosabb dolog, hogy mindenki ismeri egymást és megmarad így a terület családias jellege, amit nagyon hiányolok a világból, ezért a szívem mindig haza húz.
Hogyan kerültél a színművészi pályára?
Gyermekkorom óta a színházi pálya bűvkörében élek. A legtöbb időt a színházban töltöttem a színfalak mögött és folyamatosan néztem a próbákat és az előadásokat. Sosem voltam gyermekszínész, volt bennem egy félsz, meg hát a szüleim se szerették volna. Aztán 16 éves koromban láttam egy olyan színházi előadást, ami teljesen megváltoztatta a gondolkodásomat a színházról, és úgy döntöttem, csak ezzel és semmi mással nem szeretnék foglalkozni, attól a pillanattól kezdve elkezdtem lelkileg készülni erre a pályára.
Mi jelenti számodra a pályádon a legnagyobb kihívást?
A legnagyobb kihívást nekem a saját félelmem legyőzése jelenti.
Hol tanulsz jelenleg? Hogyan esett a választásod erre az intézményre?
Jelenleg a Moszkvai Művész Színház Iskola Stúdiójában (MXAT) tanulok. Az előadás, amely megbabonázott ennek az egyetemnek a hallgatói készítették és hozták el Budapestre a Madách Nemzetközi Színházi Találkozóra. Rögtön miután láttam az előadást utánanéztem az egyetemnek, elővettem az orosz tankönyveket és elkezdtem tanulni az oroszt, hogyha esetleg felvennének, biztos tudással érkezzek már oda. Hozzátartozik az is, hogy anyai nagymamám orosz származású és gyermekkorom óta hallgattam ezt a nyelvet, többek között ez is kíváncsivá tett.
Miért pályáztad meg és honnan hallottál az Antal Péter Ösztöndíjról?
Sokáig kerestem pályázatot, de mivel nem magyarországi egyetemre jelentkeztem, így senki sem akart engem támogatni. Kárpátalján egy kedves ismerősünk ajánlotta ekkor ezt az ösztöndíjprogramot.
Mi a legfőbb célkitűzésed az ösztöndíjas időszakod alatt és eddig mit sikerült megvalósítanod belőle?
A legfőbb célkitűzés – bármilyen bután hangzik –, hogy sikeresen el tudjam végezni az egyetemet. A hátam mögött van egy sikeres és kihívásokkal teli első év, mivel a koronavírus járvány is közrejátszott. Büszke vagyok arra, hogy belevágtam ebbe a kalandba és hogy nem adtam fel, pedig sokszor azt éreztem, hogy nem bírom tovább.
Mi volt a legjobb/legkedvesebb élményed, amit az ösztöndíjnak köszönhetsz?
A legjobb dolog, amit az ösztöndíjnak köszönhetek, és amit én nagyon fontosnak tartok az életben, hogy biztonságban éreztem magam a világ egyik legnagyobb városában, azáltal, hogy Önök támogattak. Mindemellett eljuthattam csodálatos múzeumokba, színházakba, koncertekre.
Lettek új céljaid?
Mindig vannak új céljaim az életben, anélkül unalmas és őrjítő lenne élni. A célom, hogy az egyetem elvégzése után itthon Magyarországon és otthon, Kárpátalján kamatoztatom a tudásomat. Szeretnék gyerekekkel is foglalkozni és nekik tanfolyamokat, táborokat tartani, hogy számukra is a színház és a színjátszás örök élményű legyen.
Kárpátaljai Szövetség 