Antal Péter-ösztöndíjasok – Kondracsin Tímea

A Kárpátaljai Szövetség Antal Péter Ösztöndíj néven tehetséggondozó ösztöndíjprogramot hirdetett a kárpátaljai származású fiatal művészjelöltek, szépírók és teológusok számára, akik a világ bármely országában iskolai rendszerű, nappali tagozatos első szakképzettség megszerzésére irányuló képzésben folytatják tanulmányaikat. Jelen interjúsorozatban a nyertes ösztöndíjasokat kérdezzük, gyerekkorukról, pályájukról és az ösztöndíjas időszakukról. Jelen interjú alanya Kondracsin Tímea.

Mesélj, kérlek a gyerekkorodról! Hol születtél? Hol nőttél fel?

2002. április 13-án születtem Munkácson, Kárpátalján. Ugyanebben a városban nőttem fel és jártam iskolába (II. Rákóczi Ferenc Középiskola), ahol 2019-ben érettségiztem. A középiskolai tanulmányaim mellett a Munkácsy Mihály nevét viselő rajziskolába jártam, talán tízéves koromtól kezdve, de igazából egészen kiskoromtól kezdve érdekelt a művészet témája.

Hogy kicsit bővebben is meséljek a gyerekkoromról, elég meleg emlékekkel gondolok rá vissza. A szüleimtől megkaptam mindent, amire szükségem volt, mind anyagi, úgy szellemi értékeket is beleértve. Hálás vagyok ezért, mert úgy gondolom, nagyrészt az ő törekedésük által váltam azzá, aki most is vagyok, hiszen önállóságra neveltek, de közben megadták a kellő szabadságot is. Az iskolában és a rajziskolában is jó közösségre tettem szert, sok értékes kapcsolatom lett, amiket most is fenntartok.

Hogyan kerültél a művészeti pályára?

Mint már említettem, a képzőművészet egészen kiskorom óta érdekelt, persze akkoriban kissé naivabb felfogásban. Egészen a rajziskolában töltött ötödik évemig – azaz végzős évemig – szentül hittem, hogy a művészkedést hobbiként kezelem, nem terveztem, hogy továbbtanulok a rajziskola továbbképzésén (mesterképzés), majd a későbbi mesterképzős tanárom győzött meg, mert az alkotásaim alapján észrevette bennem a potenciált. Szóval véglegesen talán ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy ezzel igenis foglalkoznom kell, ekkor kezdett feltűnni, hogy sokkal gyorsabban tanulok és fejlődők, mint a csoporttársaim. Ekkor már tudtam, hogy ezt a pályát szeretném választani, de nem tudtam még pontosan milyen tanintézményt válasszak a tanulmányaim további folytatásához, ez kicsit később dőlt el.

Hol tanulsz jelenleg?

Jelenleg első évfolyamos hallgató vagyok a Nyíregyházi Egyetem képalkotás szakán.

Mi jelenti számodra a pályádon a legnagyobb kihívást?

Szerintem alapvetően nehéz egy olyan világban alkotni, ahol egyrészt túlnépesedés van, ezáltal jó képességű emberekből is sokkal több van, mint például a reneszánsz idején, amikor egy igazán tehetséges ember azonnal kitűnt a sorból. Másrészt az átlagember nem mindig érti, és nem is foglalkozik a művészettel, nehéz benne igazán nagy benyomást kelteni, hiszen a történelem során nagyon sok téma már fel lett dolgozva a képzőművészetben, manapság nehéz valami igazán újat és egyedit alkotni. Napjainkban kihívás befutni ezen a pályában, mivel vagy zseninek kell lenni ahhoz, hogy az embert észrevegyék, vagy internetplatformokon kell megmutatni az alkotásainkat a nagyvilágnak, ami talán nem is egy rossz módszer, rengeteg lehetőség rejlik benne, így biztosan lehet találni olyan közösséget, aki tényleg értékeli a pályába belevetett szorgalmakat.

Miért pályáztad meg és honnan hallottál az Antal Péter Ösztöndíjról?

Egy nagyon kedves és egyben tehetséges festő ismerősöm ajánlotta fel nekem a lehetőséget, és mit ne mondjak, igazán hálás vagyok érte. Hogy miért pályáztam meg? Úgy gondoltam, hogy ez egy nagyon jó lehetőség a fejlődésemhez, ezért semmiképp sem szerettem volna kihagyni. Szükségem volt anyagi támogatásra is, hogy megengedhessek magamnak új rajz- és festőkellékeket, valamint vehessek egy digitalizáló táblát, mivel régóta érdekelt a digitális művészet világa. Mára ez már megvalósult, a pályázat segítségével.

Mi a legfőbb célkitűzésed az ösztöndíjas időszakod alatt és eddig mit sikerült megvalósítanod belőle?

Ha legfőbb célkitűzésről beszélünk, akkor az leginkább a személyes fejlődésem volt, nem feltétlen csakis a képzőművészeti szférában, amit meglátásom szerint sikerült megvalósítanom, bár mindig van hová fejlődni. Visszatekintve az egy évvel ezelőtti önmagamra sokat fejlődtem szellemileg, aminek nem tudok nem örülni. Ezen kívül egy régebbi alapvető célom az volt, hogy egy másik színvonalas egyetemre jelentkezzek át (mégpedig a Magyar Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakára), ami jelenleg folyamatban van.

Mi volt a legjobb/legkedvesebb élményed, amit az ösztöndíjnak köszönhetsz?

Támogatta a művészi kezdeményezéseimet és lehetőséget adott arra, hogy másoktól függetlenül közelebb kerüljek a céljaimhoz.

Lettek új céljaid? Tervezed még, hogy pályázol további ösztöndíjra?

Van egy folyamatos célom, mégpedig az, hogy ne egy helyben toporogjak, hanem folyamatosan fejlődjek az élet minden területén. A további ösztöndíjra való pályázást illetően pedig annyi, hogy mindenképp megpróbálom, ha elém tárul még ilyen lehetőség.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s