A Kárpátaljai Szövetség rendezvényéről a TV21 Ungvár híradójában

November 25-én a málenkij robot áldozataira emlékezve a Kárpátaljai Szövetség épületében panelbeszélgetéssel egybekötött filmvetítésre került sor. A sátán fattya című film főszereplőjével, Tarpai Viktóriával a TV21 Ungvár is interjút készített a helyszínen.

Megemlékezés a sztálini lágerek áldozatairól

2022. november 25-én a Budapesten a Ferencvárosi pályaudvar előtt álló Málenkij robot emlékműnél a Kárpátaljai Szövetség elnökségének tagjai, dr. Seremet Sándor főtitkár, dr. Dupka György, dr. Igyártó Gyöngyi és Kovács Sándor kegyeletteljes főhajtás mellett koszorúkat, virágcsokrot helyeztek el és mécseseket gyújtottak az ártatlanul elhurcoltak emlékére.

Kovács Sándor, dr. Igyártó Gyöngyi és dr. Dupka György elnökségi tagok a Málenkij robot emlékmű koszorúzásánál. Fuchs Andrea felvétele.

Este a szomorú esemény kapcsán a székházban levetítették A sátán fattya című filmet. A film Nagy Zoltán Mihály, nagymuzsalyi születésű, Csonkapapiban élő, József Attila-, Márai Sándor- és Magyarország Babérkoszorúja díjjal, Teleki Pál Érdeméremmel, valamint a Magyar Kultúra Lovagja címmel kitüntetett író nagysikerű regénye alapján készült. Az 1991-ben megjelent regényről Körmendi Lajos neves író az ezredfordulón a Metro újságban így írt: „Maga a könyv olyan, mint egy szabadversben kiszakadt fájdalmas siratóének. Egy magyar falu asszonyai élelmiszercsomagot visznek 1944-decemberében a katonák által elhajtott férfiaknak. Velük tart Tóth Eszter is, hogy vigyen ezt-azt az édesapjának, bátyjának és szerelmének, Székely Pistának.

Természetesen az asszonyok nem adhatják át szeretteiknek a csomagot, nem is láthatják őket, sőt a tizennyolc éves Esztert néhány őr még meg is gyalázza. Ezzel kezdődik a könyv.

A gyűjtőlágerből aztán a lány édesapját hazaengedték, de a fiatalokat, így a testvérét és a szerelmét is elvitték egy transzporttal valahová. Az apa a gyűjtőtáborról meséli, hogy ezerszám virrasztottak emberek a szabad ég alatt, kevesen bírták a talponállást reggelig, s akik erejük fogytán ledőltek a földre, azok közül sokan ott maradtak, beverte őket a hó, reggel huszasával hányták őket szekérre, akár az ölfát, vitték az előre megásott gödörbe.

A könyv főhőse, a megbecstelenített leány terhes maradt, gyűlöli a hasában növekvő szégyent. a kis muszkát. Dolgoznak a földeken a lágerekben levők helyett is, azután megtudják a falubeliek, hogy a Szovjetunióhoz csatolták őket, jön a kolhozvilág. A lány megszüli a fattyút, ezt követően hozza meg a posta szerelme levelét az Uralból, amelyben a fiú már a hazatérést és a lakodalmat emlegeti, de a testvér haláláról is beszámol, akit egy részeg katona a többiek előtt lőtt szíven egy semmiség miatt.

Egyre nehezebb az élet: jön a beszolgáltatás, a békekölcsön.

Munkára visznek mindenkit, a lány tizenöt éves öccsét is, aki nem bírta ki a nehéz munkát, meghalt. Székely Pista, a lány szerelme Donbászra kerül munkára, nem ír. Árvíz önti el az agyongyötört falut, s a sátán fattyát nevelgető Tóth Eszter megháborodik. akár a tajtékosan rájuk törő víz.”

A kárpátaljai magyarság sorstragédiáját bemutató regény első igazi népszerűsítése Schober Ottó, a felejthetetlen Oti bácsi, szövetségünk egykori elnökségi tagjának a nevéhez fűződik. Színpadra alkalmazta, ami komoly dramaturgírói munka volt. Mindemellett a darab bemutatása a Beregszászi Népszínház előadásában az akkori viszonyok között nagyon merész tett volt. Elmondhatjuk, hogy Schober Ottó tehetsége, bátor kiállása, az hogy az előadást nem csak Kárpátalja településein mutatták be, hanem a határokon túl, is nagy mértékben hozzájárult A Sátán fattya nagy sikeréhez.

A Zsigmond Dezső által rendezett filmet először 2017-ben láthatták az érdeklődők. A nagysikerű filmet most a szövetség tagjai mementóként láthatták, természetesen többen már nem először. De így is nagy élményt jelentett a közös filmnézés. Ráadásul a közönség-közösség soraiban ott volt a film egyik szereplője, a főhős anyját, alakító Szücs Nelli, Jászai Mari- és Szörényi Éva-díjas színművésznő, Kárpátalja szülötte. A filmvetítés után pedig a főhőst alakító Tarpai Viktória, Jászai Mari-díjas színésznővel dr. Igyártó Gyöngyi beszélgetett. A megható hangulatú beszélgetés és az azt kötetlen társalgás igazi feltöltődést, a kishaza iránti nosztalgiával áthatott, felejthetetlen élményt nyújtott minden résztvevő számára.

Kovács Sándor

Dr. Igyártó Gyöngyi és Tarpai Viktória a filmvetítés utáni beszélgetésen. Pókos István felvétele.

Tarpai Viktória, dr. Grezsa István, dr. Igyártó Gyöngyi és Szücs Nelli a kötetlen társalgáson. Kovács Sándor felvétele.

Borítókép: A Kárpátaljai Szövetség koszorúi, virágcsokra és mécsesei a Málenkij robot emlékművön. Kovács Sándor felvétele.

Kárpátaljai est

A Szovjetunióba elhurcoltakra emlékezünk.

Sok szeretettel várunk minden érdeklődőt 2022. november 25-én, pénteken 16:30 órára a Kárpátaljai Szövetség székházába (1068 Budapest, Városligeti fasor 44.), ahol a málenkij robot áldozataira emlékezünk.

Program

Köszöntő – dr. Grezsa István, a Kárpátaljai Szövetség elnöke

Filmvetítés – A sátán fattya (Nagy Zoltán Mihály azonos című regénye alapján)

Beszélgetés – Tarpai Viktória, színésznő, A sátán fattya c. film főszereplője

A rendezvény Facebook eseménye itt tekinthető meg.

Grezsa István üzenete a Kárpátaljai Szövetség tagjai számára

Tisztelt Tagtársak!

A kiváló hangulatú balatonföldvári találkozón jelentős változások történtek a Szövetség életében. Lemondott Benza György elnök úr, és 11 tagúra bővült az Elnökség.

Megválasztott elnökként, a száraz tényközlés mellett, úgy érzem azok számára is kell néhány szót szóljak, akik nem tudtak részt venni a megszokott időben megszervezett találkozón.

Politikusként nyolc évet foglalkozhattam Kárpátalja ügyes-bajos dolgaival. Aktív részese lehettem annak a folyamatnak, amely során korábban nem látott fejlesztések történtek.

Az elmúlt időszak jogfosztó intézkedéseit zárójelbe tette a február óta tartó háború, amely Trianont, a két világháborút, majd a rendszerváltást követően újabb kivándorlási hullámot indított el a kárpátaljai magyarság körében.

A Kárpátaljai Szövetség feladata ebben az időszakban kettős: otthon tartani, akit csak lehet, az átjötteket pedig támogatni, biztatni abban, hogy ne fordítsanak hátat a szülőföldnek. Ehhez kínál civil szervezetként keretet a Szövetségünk, amely páratlan teljesítményt nyújtott több évtizedes története során a kárpátaljai magyar (és ruszin) értékek felmutatásával, megőrzésével, illetve folyamatosan végez karitatív missziót is.

Vitathatatlan, hogy ebben az újabb, immár sokadik, ottani létünket megkérdőjelező időkben, nekünk is mozgósítanunk kell saját magunkat.

Megújulásunk forrása két oldalról várható: az egyszerűbb az lehet, ha megfogjuk gyermekeink és unokáink kezét, „behozzuk” őket Szövetségünk keretei közé, tapasztalják meg a felelősségvállalás feladatát Kárpátalja iránt. A másik forrás pedig az lehet, ha a most áttelepülteket felkutatva, meghívjuk őket is.

A Kárpátaljai Szövetség egy magasszintű, belső lelkiséggel bíró szervezet. Az alapítók zöme már az égi hazában, a tagság pedig öregszik. Az említett megújulás csak akkor érhet célt, ha ezt a lelkiséget megőrizzük! Mostani találkozónkon lélekemelő percekben emlékeztünk meg Báthory Katalinról, Kutlán Andrásról, és a Kossuth-díjas Ungvári Lajos előtt kiállítással tisztelegtünk.

A megújult és kibővült Elnökséggel igyekszünk meghatározni azokat az elképzeléseket, amely az új tagok (fiatalok) toborzása mellett, a meglévő tagsággal is igyekszik elmélyíteni a kapcsolatot a dolgos hétköznapokban is.

Székhelyünk változatlan, nem is tudnám elképzelni a szervezetet Benza György elnök úr nélkül, aki nemcsak az Elnökség tagja marad, hanem nagyvonalúan biztosítja a feltételeket továbbra is a zavartalan működéshez. A köszöneten túlmenően, miután elnöksége alatt magasra tette a lécet, mást nem remélhetek, az Önök segítségével megpróbálom megközelíteni a teljesítményét.

Köszönöm a  balatonföldvári együttlétet és a biztató szavakat, és barátsággal köszöntöm a Kárpátaljai Szövetség valamennyi tagját, szimpatizánsát.

Grezsa István,

a Kárpátaljai Szövetség elnöke

Kárpátaljai Találkozó és közgyűlés Balatonföldváron

Szeptember 2-4. között immár 32. alkalommal szervezte meg a Kárpátaljai Szövetség éves rendezvényét, a Kárpátaljai Találkozót, amelynek idén is a balatonföldvári Riviéra Park Hotel adott otthont.

A szervezet elnöke, Benza György köszöntő beszédét követően emlékpad avatásra került sor. A Szövetség emlékpadokkal adózik azon nemrégiben elhunyt tagjai emléke előtt, akik munkájukkal kimagaslóan hozzájárultak a szervezet fejlődéséhez. Az idei évben Báthory Katalin, a szervezet egyik alapítója kapott emlékpadot a Balaton partján fekvő sétányon. Ezt követően a rendezvény Kovács Sándor helytörténész, elnökségi tag előadásával, valamint emlékkiállítással méltatta a százhúsz éve született Ungvári Lajos szobrászművész munkásságát, majd a szervezet egyik aktív tagja, Balogh József emlékezett meg az idén nyáron elhunyt Kutlán András festőművészről, aki szintén fontos szerepet játszott Szövetségünk életében.

Vacsora után egy kvízesttel folytatódott a program, amelyet Bence Norbert, a Kárpátaljai Szövetség partnerszervezetének számító Momentum Doctorandus (MD) kárpátaljai magyar doktorandusz szervezet alelnöke tartott.

Másnap délelőtt a szervezeti ügyek kerültek középpontba, ugyanis a Szövetség ekkor tartotta éves tisztújító közgyűlését. Mielőtt azonban kezdetét vette volna a munka, Szalipszki Endre egykori ungvári főkonzul, valamint dr. Dupka György történész, a szervezet elnökségének tagja tartott egy-egy rövid előadást az ukrajnai háború jelenlegi állásáról és annak kárpátaljaiakra gyakorolt hatásáról. Ezt követően pedig Pákozdi Judit mutatta be Kárpátaljai kóstoló című könyvét.

A közgyűlés jelentőségét növelte, hogy bejelentette lemondását Benza György elnök, így új elnököt is kellett választaniuk a jelenlévőknek. A szervezetet az elmúlt években eredményesen és odaadással vezető Benza György továbbra is aktív szerepet vállal majd a Szövetség munkájában, az elnökség tagjaként segítve annak működését. Utódja dr. Grezsa István lett, aki az elmúlt években miniszteri biztosként számtalanszor bizonyította elkötelezettségét a kárpátaljai emberek irányában. A közgyűlés megerősítette pozíciójában dr. Seremet Sándor főtitkárt és dr. prof. Borbély Katalin elnökségi tagot, és új elnökségi tagokat is választott, Benza György mellett Ötvös Sándor személyében.

Az új elnökség jelenlévő tagjai

A közgyűlést követően a könyveké volt a főszerep. Gerzsenyi Gabriella írónővel Brüsszel után szabadon című kötetéről Fazekas Andrea irodalomtörténész, az MD elnöke beszélgetett. Dalmay Árpád író, műfordító legújabb, Beregszászt bemutató kötetéről pedig Kovács Sándorral beszélgetett egy hangos vetítéssel egybeszőtt könyvbemutató keretein belül.

A nap hátralévő részében kötetlenebb programokra került sor. Előbb a Credo együttes tarott előadást, ezután szabad program következett, majd a Madarak együttes fellépésével egybekötött gálavacsora zárta a szombati nap programját.

Vasárnap reggel istentisztelettel ért véget az idei Kárpátaljai Találkozó. Idén is felemelő, vidám hangulatú találkozót tudhatunk magunk mögött. Köszönjünk mindenkinek, aki részt vett a rendezvényen! Találkozzunk jövőre ismét ugyanitt!

A Kárpátaljai Találkozó programja

Kárpátaljai Találkozó

Időpont: 2022. szeptember 2-4.

Helyszín: Riviéra Park Hotel, Balatonföldvár, Somogyi Béla u. 5

1. nap: szeptember 2, péntek

14:00–17:20 Regisztráció kezdete, bejelentkezés

17:30–17:40 Megnyitó – beszédet mond Benza György, a Kárpátaljai Szövetség elnöke

17:40–17:50 Báthori Katalin emlékpad avatás

18:00–18:45 120 éve született Ungvári Lajos szobrász. Előadás és emlékkiállítás. Megnyitót tart Kovács Sándor Magyar Örökség-díjas honismereti író

18:45–19:00 In memoriam Kutlán András. Balogh József

19:15–20:15 Vacsora

20:30–21:30 Kvíz est Bence Norberttel

2. nap: szeptember 3, szombat

7:30–8:45 Reggeli

9:00–11:30 Közgyűlés (A Határozatképességhez szükséges előírt szünetben: Székelyföldi legendárium vetítés és Pákozdi Judit – Kárpátalja íze bemutató)

11:30–11:45 Szünet

11:45–12:30 Brüsszel után szabadon. Gerzsenyi Gabriella kötetének bemutatása

12:30–13:30 Ebéd

13:45–14:45 Egy alapmű Beregszászról – könyvbemutató hangos vetítéssel. A szerzővel, Dalmay Árpáddal és a szerkesztővel, Kovács Sándorral beszélget dr. Szöllősy Tibor író

15:00–16:00 A Credo együttes előadása

16:00-tól Szabadfoglalkozás

19:00-tól Díszvacsora, zenés-táncos mulatság a Madarak házibuli zenekarral

3. nap: szeptember 4, vasárnap

7:30–9:00 Reggeli

10:00–10:45 Ökumenikus Istentisztelet Pásztor Bazil Tibor nyugalmazott görögkatolikus esperes-parókussal

11:00 Kijelentkezés, hazautazás

A programváltoztatás, módosítás jogát fenntartjuk!

Székelyudvarhelyen a vándorkiállítás

Tovább vándorolt a Kárpátaljai Szövetség monumnetális kiállítása, a Szent István keresztény hagyatéka – a magyar Szentkorona vármegyéi, amely ezúttal Székelyudvarhelyen a Művelődési Házban (Tamási Áron utca 15., Székelyudvarhely) tekinthető meg szeptember 9-ig.  

A vándorkiállítás a maga nemében egyedülálló hároméves projekt eredményeként valósult meg, amely a trianoni sorstragédiára való emlékezés jegyében született. A kiállítást Kovach Anton festőművész által alkotott képek adják, aki festményein keresztül mutatja be a történelmi Magyarország vármegyeközpontjait. A kiállítás 2020-ban indult útjára és a Kárpátaljai Szövetség 17 állomásosra tervezete, ám a járványhelyzet nehezítette a szervezést és eddig mindössze 7 állomást tett lehetővé (Esztergom, Szekszárd, Pécs, Szombathely, Debrecen, Nyíregyháza, Sopron).

A székelyudvarhelyi kiállítás ünnepélyes megnyitójára 2022. augusztus 19-én került sor. Jelen kiállítást Ötvedi Zsolt, Székelyudvarhely alpolgármestere nyította meg. Felszólalt dr. Simon Mária Tímea, a Székelyudvarhelyi Művelődési Ház igazgatója, Gálfi Árpád polgármester, Venczel Attila főjegyző, Kovach Anton festőművész és dr. Seremet Sándor, a Kárpátaljai Szövetség főtitkára.

A kiállítás következő állomása október elején a vajdasági Nagybecskerek városa lesz, a pontos részletekről természetesen honlapunkon tájékoztatjuk majd az érdeklődőket.

Balatonföldváron tartja közgyűlését a Kárpátaljai Szövetség

A Kárpátaljai Szövetség elnöksége szeretettel meghívja a Szövetség tagságát, vidéki szervezeteit és a kárpátaljai társszervezetek képviselőit a KÁRPÁTALJAI SZÖVETSÉG XXXIV. KÖZGYŰLÉSÉRE, amelyre 2022. szeptember 2-án, 09:00 órakor kerül sor.

Helyszín: Kárpátaljai Találkozó, Riviéra park hotel (8623 Balatonföldvár, Somogyi Béla u. 5.)

NAPIREND

1. Megnyitó, határozatképesség megállapításaBenza György a Kárpátaljai Szövetség elnöke
2. A közgyűlés programjának ismertetése, jegyzőkönyvvezető és hitelesítők megválasztása  Dr. Igyártó Gyöngyi
3. Beszámoló a Szövetség  2021/2022. évi munkájáról, a 2023. évi terveiről,  a közhasznúsági jelentés beterjesztése  Dr. Seremet Sándor a Kárpátaljai Szövetség főtitkára.
4. A Felügyelő Bizottság jelentéseZólyomi Mátyás a Felügyelő Bizottság tagja
5. Alapszabály módosítási javaslatok megvitatásaDr. Ígyártó Gyöngyi  
6. TisztújításDr. Ígyártó Gyöngyi levezető elnök  
7. EgyebekDr. Ígyártó Gyöngyi levezető elnök  

Tájékoztató közlemény:

A Közgyűlés akkor határozatképes, ha a tagság 50%-a + 1 fő jelen van. Határozatképtelenség esetén az ismételt Közgyűlést az eredeti Közgyűlés meghirdetett időpontja után 1 órával, az eredeti napirenddel és helyen megtartjuk, amely a megjelentek számára való tekintet nélkül határozatképes alapszabályunk IV/5.1. pontja alapján.

Székelyföldön folytatódik a vándorkiállításunk

Székelyudvarhelyen folytatódik a Kárpátaljai Szövetség “SZENT ISTVÁN KERESZTÉNY HAGYATÉKA – A MAGYAR SZENTKORONA VÁRMEGYÉI” című vándorkiállítása, amelynek megnyitójára augusztus 19-én, pénteken 17:00 kezdettel kerül sor.

A vendégeket köszönti: Kovach Anton festőművész, Ölvedi Zsolt, Székelyudvarhely alpolgármestere, Dr. Simon Mária Tímea, a Székelyudvarhelyi Művelődési Ház igazgatója, Dr. Seremet Sándor, a Kárpátaljai Szövetség főtitkára.

Helyszín: Művelődési ház, Koncertterem (Tamási Áron út 15., 535600 Székelyudvarhely, Románia.)
A kiállítás 2022. augusztus 19 – 2022. szeptember 9. között lesz megtekinthető.

A kiállításon Kovach Anton festőművész művei láthatóak.

Minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk!

“Az írás számomra is meglepően új jelenség” – interjú Gerzsenyi Gabriellával

Gerzsenyi Gabriella neve újonnan cseng a kárpátaljai kortárs magyar irodalom kedvelői számára. A Kárpátaljáról származó, jogász végzettségű és évekig Belgiumban élő írónő első kötete 2021-ben jelent meg Brüsszel után szabadon címmel és azonnal belopta magát az olvasók szívébe. A friss és humoros hangvételű tárcanovellákon tűpontosan üt át a brüsszeli hétköznapok világa: „Magyar fülnek első hallásra meglepő lehet, de ha a belgiumi közlekedésről valami pozitívat kell kiemelnem, akkor tényleg a rendőröket tudom megemlíteni. Na nem azért, mert remekül tudnak dugót oszlatni. Ellenkezőleg: ha dugó van, vagy egyszerűen csak csúcsidő, és egy nagyobb kereszteződés közepére beáll egy rendőr, hogy segítse az áthaladást, akkor a káosz exponenciá­lisan kezd nőni. Sándor szerint azok a rendőrök, akik erre a feladatra érdemesülnek, valójában még gyakornokok, és a dugó feloszlatása csak a dugó létrehozását követő második feladatuk.”

Kedves Gabi, kérlek, mesélj a gyerekkorodról!

Csaknem tízéves koromig Beregszászban éltem, a nagyszüleimmel közös háztartásban. Óvodába nem jártam, az öregekkel és egy velem egykorú unokatestvéremmel teltek a napjaim. A 6-os iskolába írattak be aztán, ahol magyarul tanultunk, de persze kötelező volt az orosz nyelv is. A kényelmetlen barna formaruha és az októbrista csillag viselése, illetve a magyarországi holmik (pl. karácsonyfás csomagolópapír a tankönyveimen) elutasítása maradt meg fő emlékként az általános iskola első három évéből. Sokat kirándultunk akkoriban a környéken, illetve sok családi, baráti összejövetelen vettünk részt, magyarokkal, oroszokkal, ukránokkal egyaránt. Összességében úgy emlékszem vissza az ottani évekre, hogy szeretetben, vidámságban teltek, mindig volt ennivaló, meleg ruha, idővel autót is vehettünk, a felnőttek mindig mindent megoldottak. 1987 tavaszán települtem át édesanyámmal kettesben Magyarországra (édesapám ’86 végén meghalt). Előbb Nagykállóban éltünk, majd gimnáziumba már Nyíregyházán jártam. Mindvégig visszajártam Beregszászba, eleinte gyakran, minden szünidőben és sok hétvégén is. 1997-ben a nagyszüleim is áttelepültek, ekkortól megcsappantak az utazásaim, főként a temetőbe és a Dédában még élő rokonokhoz látogattam.

Miért éppen Brüsszel?

2000 nyarán, jogi diplomával a kezemben a Környezetvédelmi Minisztériumba kerültem, ahol javában zajlottak az EU-s csatlakozási előkészületek, jogharmonizáció, tárgyalások. 2003-ban kaptam a lehetőséget, hogy három hónapos szakmai gyakorlatot tölthetek Brüsszelben, az EU Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatóságán. Innen pedig szinte automatikusan következett, hogy jelentkeztem végleges tisztviselői állásra is, majd a versenyvizsgák sikeres letétele után 2005 elején kimentem dolgozni. A férjem, aki egyetem után ügyvédként dolgozott, egy évvel később követett. És ott ragadtunk tizenhat évre. Megszerettük a nemzetközi környezetet, sokat tanultunk is belőle, ugyanakkor a kint élő magyar közösségben is megtaláltuk a helyünket.

Jelenleg Magyarországon élsz a családoddal? Most mivel foglalkozol és terveztek-e még hosszabb külföldi „kiruccanást”?

A tavaly nyári hazaköltözésünk óriási fordulat volt, szemlélet- és életmódváltás is egyszersmind. Az EU adta lehetőséggel élve hosszútávú fizetés nélküli szabadságot kértünk, a férjem átképezte magát gazdálkodóvá, én pedig az irodalomban szeretném megvetni a lábam. Az írás ugyanakkor csak félállás, mellette háztartásbeli alkalmazott és családanya is vagyok. Fontosnak tartottam különösen az első évben, a magyarországi életre való átállás során, hogy rendelkezésre álljak a kamasz gyermekeim számára, bármire legyen is szükségük. Hosszabb kiruccanást jelenleg nem tervezünk, élvezzük az új életet, a barátok és a család közelségét. Hogy mindez fog-e változni az elkövetkező években, és fogunk-e vágyni vissza a brüsszeli nyüzsgésbe, vagy a világon máshová, ezt most nem tudom megmondani. A férjem régi álma, hogy egy távoli tengerparton búvárcentrumot működtessen. Lehet, hogy még erre is sor kerül, ha a gyerekek egyetemisták lesznek.

Hogyan és mikor jelent meg az irodalom az életedben?

Amióta az eszemet tudom olvastak nekem, illetve olvastam könyveket. A férjemet egyetemistaként ismertem meg, s rögtön kiderült, hogy nagyságrendekkel több könyvön van túl, mint én. Ezáltal örökös kényszert érzek, hogy behozzam a lemaradást – persze, sosem sikerül. Ami az irodalom másik oldalát, az írást illeti, számomra is meglepően új a jelenség. Bő tíz éve elkezdtem egy blogot írni, elsősorban azért, hogy az érdeklődő családtagokat tájékoztassam a brüsszeli mindennapjainkról, és alkalmanként beszámoljak egy-egy érdekesebb utazásunkról. Biztató visszajelzések nyomán ezt a tevékenységet nyolc-kilenc évig folytattam. Szépirodalmi kisprózát (novellát, vagy legalább tárcát) azonban csak egy-másfél éve írtam először, és tavaly ősszel tettem az első kísérletet nyomtatásban való megjelenésre, Vári Fábián Lászlónál. Ő azonnal lehetőséget adott az Együtt folyóiratban, én pedig elindultam az úton, amelyen jelenleg harmincnál több megjelent vagy megjelenésre elfogadott írásnál tartok, közel húsz különböző online vagy nyomtatott irodalmi lapban.

Milyen változásokon esik át egy jogász, ahhoz, hogy író legyen?

Hogy mások milyen változásokon esnek át, azt csak sejtem. Tudtommal nagyon népszerűek manapság a kreatív írás kurzusok, írótáborok. Vannak technikák, amelyeket meg lehet tanulni, és elfogadható prózát lehet aztán írni. Ebből a szempontból nem is lényeges, hogy az illető milyen végzettségű. Jómagam kurzuson vagy táborban nem vettem részt, inkább igyekszem sokat olvasni és figyelni az írásomra adott szerkesztői észrevételekre (ha kapok). Nem könnyű, mert ma Magyarországon rengetegen írnak, nagyon relatív és szubjektív, hogy mi számít jó írásnak.

Mi vagy ki hat leginkább az írásodra?

Nálam egyelőre a személyes élmények, emlékek dominálnak. Szívesen írok a mesevilágként megélt kárpátaljai gyerekkoromról – egy sorozatom is van erről, Amikor kicsi voltam címen, amelynek több része már meg is jelent. Próbálkozom mindazonáltal egyre több fikciót belevinni egy-egy novellába, változtatni az elbeszélő módot, keverni az idősíkokat. Hogy ki hat az írásaimra, talán még korai kérdés, magamon legalábbis nem érzem konkrét írónak a hatását. Az bizonyos, hogy kora felnőttkorom óta rajongok Szabó Magdáért, remeknek tartom, ahogyan ő szövi a cselekményt és ahogyan ábrázolja a szereplőket. Nemrégiben pedig felfedeztem Esterházy Pétert, akinél bár történetet sokszor nehéz találni, de lenyűgöz a szóhasználata, az írói nyelvezete és az emberi stílusa egyaránt.  

A köteted könnyed nyári olvasmánynak is megfelelő, a történetek sodorják magukkal az olvasót. Mi volt a koncepció a kötet írásakor?

Az ötlet, hogy írjak egy kézikönyvet az EU működéséről és saját tapasztalataimról, 2007-ben született. Ám rájöttem, hogy ezt megírni és elolvasni is – bár talán hasznos, de – elég unalmas lenne. Így a konkrét élményeket és tényeket belebújtattam a már említett blogomon is gyakorolt olvasmányos formába, lazább nyelvezetbe. Ezek ötvözete lett a könyv, s örömmel hallom, olvasom azokat a visszajelzéseket, amelyek szerint humoros és szórakoztató formában lehet képet kapni a kinti életről, anélkül, hogy az olvasó elveszne az adatokban, a jegyzetekben. Az pedig egy pozitív ”mellékhatás”, hogy a saját családom, különösen a gyerekeim számára is adok a könyvvel egy emléket, amit később fellapozva feleleveníthetik brüsszeli gyermekkoruk egy-egy mozzanatát.

Hogyan születnek a novelláid, papírra veted és már csak minimális javításokat teszel vagy még bővelkednek utómunkában?

Viszonylag kevés az előkészület. Nem töltök heteket azzal, hogy elképzeljek és kidolgozzak egy szereplőt, inkább egy adott ötlet nyomán elkezdek gépelni, és menet közben formálódik a történet és a szereplők is. (Ennek a hátránya lehet, hogy nem lesz elég mélyen kimunkált a problematika, ahogy már néhány szerkesztő visszajelzésében olvashattam.) Ha késznek érzem az írást, félreteszem legalább két-három napra. Akkor újraolvasom, helyenként kisebb javítgatást végzek, de radikális változtatást csak akkor teszek, ha egy közlés érdekében szükséges. Néha akkor sem.

Mikorra várhatjuk a következő köteted? Esetleg más stílusba is belekóstolsz?

A Magyar Naplónál dolgozunk a kéziraton, de optimista becsléssel is csak 2024 első felére tenném a megjelenést. Bár a második kötettől még nem várható gyökeres változás a stílusban, feltétlenül szeretnék másba is belekóstolni. Van a fejemben ötlet regényre, klasszikus novelláskötetre, sőt, mesére is.