“Ismergetjük, tanuljuk egész életünkben anyanyelvünket is, ezt a sokszínű, sokarcú csodát. S minél jobban megismerjük, annál szebbnek, gazdagabbnak, csillogóbbnak látjuk.” (Lőrincze Lajos)
Az UNESCO közgyűlése 1999-ben február 21-et az anyanyelv nemzetközi napjává nyilvánította. A Földön több mint 6000 nyelvet beszélnek, ezeknek körülbelül a fele veszélyben van. Egy nyelv utolsó beszélőjének halála után a nyelv felelevenítése nagyon nehéz, ezért egy nyelvet akkor minősítenek veszélyeztetettnek, amikor a beszélők száma százezer alá csökken. A nyelvek kihalásának folyamata megállíthatatlannak, ezért az UNESCO kiemelt feladatának tartja, hogy ráirányítsa a világ figyelmét a Föld nyelvi sokszínűségére.
Nekünk, magyaroknak az anyanyelvünk mindig többet jelentett egyszerű kommunikációs eszköznél, mivel az identitásunk alapja, önazonosságunk fontos meghatározója. Legpontosabban ezt Kosztolányi Dezső szavai fejezik ki:
“Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható. Nem külsőséges valami, mint a kabátom, még olyan sem, mint a testem. Mélyen bennem van, vérem csöppjeiben, idegeim dúcában, metafizikai rejtélyként.”
Kárpátaljai Szövetség 