A Kárpátaljai Szövetség Antal Péter Ösztöndíj néven tehetséggondozó ösztöndíjprogramot hirdetett a kárpátaljai származású fiatal művészjelöltek, szépírók és teológusok számára, akik a világ bármely országában iskolai rendszerű, nappali tagozatos első szakképzettség megszerzésére irányuló képzésben, művészeti szakirányon kezdték meg vagy folytatják tanulmányaikat. Jelen interjúsorozatban a nyertes ösztöndíjasokat kérdezzük, gyerekkorukról, pályájukról és az ösztöndíjas időszakukról.
Mesélj, kérlek a gyerekkorodról! Hol születtél? Hol nőttél fel?
Molnár Zsolt vagyok, 20 éves, Kárpátaljáról. Nyíregyházán születtem 1999. november 26-án. Különlegesség a születésemmel kapcsolatban, hogy a nemcsak engem takart be a puha, meleg takaró, hanem a természetet is a hatalmas, fehér hótakaró borította – azóta sem volt olyan nagy hó, mint azon a napon. A szüleim a Beregújfaluban található családi házunkba vittek haza, ahol 3 évig növekedtem. Ezt követően édesapám lelkészi tanulmányait befejezve Verbőcre hívták lelkipásztornak 2001-ben, ahol azóta is élünk, szolgálunk. Mindkét falu nagy szerepet játszott és játszik mind a mai napig az életemben, hiszen nagyszüleimmel, tágabb családunk tagjaival hetente találkoztunk és tartjuk a kapcsolatot. Gyerekkoromat több helyszín is meghatározta: Nagyszőlős, ahol hét évig végeztem általános iskolai tanulmányaimat; Nagybereg, ahol középiskolai tanulmányaim derekáig jutottam, s elindultam az Istenismeret csodálatos ösvényén; Sárospatak, ahol gimnáziumi tanulmányaimat végezve, majd befejezve elindulhattam az Istenismeretből következő önismeret hosszú útján.
Hogyan kerültél a teológiai pályára?
Kálvin idézetével szoktam erre a kérdésre válaszolni: „Istennek kedves volt, hogy belém csepegtette az Ő Igéjét”. Istennek kedves volt, hogy mind az én megtérésem, majd elhívásom nem egy konkrét eseményhez kapcsolódjon, hanem megannyi élményhez, áldáshoz, ami mindmáig késztet arra, hogy Őt szolgáljam hivatásszerűen. Nagyberegi tanulmányaim alatt tudtam elmélyülni Istenbe vetett hitemben, s megtapasztalni annak a mindennapokban ható erejét az életemben. Ott tapasztaltam meg, mit is jelent az, ha valakit Ő vezet, s láttam is követendő példákat, amik megerősítettek hitemben. Nagyberegi tanulmányaim alatt fogadtam el Jézus Krisztust személyes megváltómnak, akinek kegyelmére, szeretetére helyeztem életemet, s vezetését kértem egész életemre nézve. A gimnáziumi évek alatt minden rendben volt, aztán jött a hirtelen sárospataki váltás, ami gyökeresen változtatta meg a mindennapjaimat: idegen emberek, oktatás, hely, és még sorolhatnám. Fura volt, nem is értettem miért kell, mint helyszín Sárospatak az életembe. Aztán az idő múlásával az idegenből ismerős lett, az ismerősből barát, barátból otthon. Megértettem azt, hogy Isten tervében szerepelt számomra egy új kihívás, új közeg, ahol meg kell élnem hitemet, s meg kell mutatnom, ki is vagyok valójában. Patak az otthonom lett és megtapasztaltam, hogy Isten nevelő iskolájában vagyunk mindannyian, csak sokan nem veszik ezt észre. Magamon is Sárospatakon vettem észre lényegesen. A jövőbeni terveim között teológiai tanulmányi terveken kívül nem volt más út előttem, hiszen Isten vezette az életembe, noha, ha voltak is részemről széles utak, mindig vezetett az általa kijelölt úton, s fogadtam el a nekem tett ígéretét, miszerint „eljegyezlek magamnak örökké…”. Igent mondtam arra az elhívásra, amit Isten már teológiai tanulmányaim előtt négy évvel kijelentett nekem, csak nem értettem. Ma már értem, s megélem mindennapjaimban, hirdetve szeretetét környezetemben.
Mi jelenti számodra a pályádon a legnagyobb kihívást?
Lelkészként számos kihívással kell majd szembenéznem. Olyanokkal is, amelyekről most el sem tudom képzelni, hogy egyáltalán szembekerülhetek velük. Ami kihívást jelenthet, az az, hogy megmaradjak önmagamnak minden körülmény között, amire nincs hatással a környezetem, a titulusom, a családom és senki sem, csak az Isten. „Boldogok akik élik az életüket úgy, ahogy Istentől kapták”, fogalmazta meg egy kárpátaljai lelkipásztor, s valahogy így szeretnék majd szolgálatot végezve élni: annak, akinek Isten akar látni minden pillanatban. Ez az egyik célom és egyben kihívásom is, hogy megmaradjak annak, akinek teremtett engem az Alkotó.
Miért pályáztad meg és honnan hallottál az Antal Péter Ösztöndíjról?
Azért pályáztam az Antal Péter Ösztöndíjra, mert nagyszerű lehetőségnek találtam. Még hallgatóként nem rendelkezünk állandó bevételi forrással – az intézmény által juttatott ösztöndíjakon kívül –, így nagy segítség ez nekem, aki nagycsaládban nőve némi terhet tudtam levenni ezzel a szüleim válláról. A Kárpátaljai Református Egyházon keresztül hallottam az ösztöndíj lehetőségéről.
Mi a legfőbb célkitűzésed az ösztöndíjas időszakod alatt és eddig mit sikerült megvalósítanod belőle?
Az elmúlt tanév egyik célkitűzése volt, hogy tovább vigyem az elkezdett szolgálatomat a gimnáziumi közösségben, annak is kollégista családjában. Minden hét csütörtökén végeztem közöttük szolgálatot, s beszélgettünk azokról az üzenetekről, s ajándékokról, amiket Istentől kapunk az életünk folyamán. Minden egyes estének jó volt megtapasztalni a különlegességét és csodáját is egyaránt: Istennek minden életkörülményben van üzenete gyermekeihez. Terveim között volt egy gimnazista-teológus találkozó, ismerkedős teaház megszervezése, ami a mindennapjainkat gyökeresen megváltoztató helyzet kialakulásának következtében a következő félév feladatai közé csoportosult át. A következő félév tervei között szerepel mind az előbbinek a folytatása, illetve az utóbbinak kiszélesítése, azon belül egyéb sportnapok, programok szervezése. Egyéni terveim tehát a gimnáziumi diákok és teológia hallgatók kapcsolatának erősítésére irányulnak.
Mi volt a legjobb/legkedvesebb élményed, amit az ösztöndíjnak köszönhetsz?
Az ösztöndíjnak köszönhetően sikerült az évfolyamon belül megszerveznem egy olyan délutánt, ami feltöltő volt mindannyiunk számára, s amíg élünk, emlékezni is fogunk rá. Egy rég áhított eszköznek a beszerzése is nagyban megkönnyíti azóta a mindennapjaimat.
Lettek új céljaid? Tervezed még, hogy pályázol további ösztöndíjra?
Új céljaim a már említett Sárospataki Református Kollégiumának lelki közösségének az építése, illetve egy itthoni ifjúsági csoport pásztorolása, ami az elmúlt években ifjúsági munkás hiányában nem valósult meg. Amennyiben lesz lehetőségem újabb ösztöndíj pályázására, habozás nélkül teszem meg.
Kárpátaljai Szövetség 