„Pályámon a legnagyobb kihívás elérni azokat az embereket, akiket a társadalom arra tanított, hogy a hitüket csak az otthonukban éljék meg.” – interjú az Antal Péter ösztöndíjas Kovács Dániellel.
A Kárpátaljai Szövetség Antal Péter Ösztöndíj néven tehetséggondozó ösztöndíjprogramot hirdetett a kárpátaljai származású fiatal művészjelöltek, szépírók és teológusok számára, akik a világ bármely országában iskolai rendszerű, nappali tagozatos első szakképzettség megszerzésére irányuló képzésben, művészeti szakirányon kezdték meg vagy folytatják tanulmányaikat. Jelen interjúsorozatban a nyertes ösztöndíjasokat kérdezzük, gyerekkorukról, pályájukról és az ösztöndíjas időszakukról.
Mesélj, kérlek a gyerekkorodról! Hol születtél? Hol nőttél fel?
Tiszapéterfalván születtem istenfélő családba, harmadik és egyben utolsó gyerekként. A szülőfalumban töltöttem a gyermekéveimet. Általános iskolába és líceumba is ide jártam. Legjelentősebb hatást a Péterfalvi Református Líceum gyakorolta rám. Ott a keresztyén neveltetésemhez illő környezetben lehettem, és a tanulásban is eredményesebb tudtam lenni. Visszahúzódó gyerek voltam, keveset beszéltem, és a külsőm miatt is szégyelltem magam az emberek előtt, mert túlsúlyos voltam. Ebből kifolyólag magányosan is telt a gyerekkorom.
Hogyan kerültél erre a teológiai pályára?
Keresztyén neveltetésemből és a későbbi személyes elköteleződésemből kifolyólag istenfélő életet éltem, azonban nem gondoltam, hogy ebből egyenesen annak kell következnie, hogy lelkész legyek. Gimis éveim alatt jól ment számomra a biológia és másokhoz képest a fizika is. Végül úgy alakult, hogy kipróbáltam magam fizika és biológia szakon is a felsőoktatásban, de nem éreztem magamat a helyemen. Tapasztalatokat szereztem ez idő alatt, és ez által fejlődött a személyiségem is, és fokozatosan erősödött bennem egy elhívás, hogy nekem mégis egyházon belül kell szolgálnom az Uramat. Engedve az elhívásnak, végül teológiai pályára kerültem, és itt úgy érzem, hogy megtaláltam a helyemet.
Mi jelenti számodra a pályádon a legnagyobb kihívást?
A jelenlegi pluralista társadalomban a vallásról és az értékekről azt mondják, hogy mindenki hagyja otthon a saját házának falai között. Pályámon a legnagyobb kihívás elérni azokat az embereket, akiket a társadalom arra tanított, hogy a hitüket csak az otthonukban éljék meg.
Miért pályáztad meg és honnan hallottál az Antal Péter Ösztöndíjról?
Az Antal Péter Ösztöndíjról a tanulmányi osztály értesített. A szociális helyzetem nem engedte meg, hogy egyetemi tanulmányokat folytassak, ezért a kezdetektől fogva az egyetem szociális ösztöndíjából éltem. Ez lehetőséget adott arra, hogy fent tudjam tartani magam, de arra nem volt elegendő, hogy nagyobb kiadásokat fedezni tudjak belőle, ezért tűnt jó lehetőségnek pályázni erre az ösztöndíjra.
Mi a legfőbb célkitűzésed az ösztöndíjas időszakod alatt és eddig mit sikerült megvalósítanod belőle?
Ösztöndíjas időszakom alatt szerettem volna magyarországi egyháztörténeti helyszínekre utazni, de ez nem sikerülhetett a járvány miatt. Másik célom volt, amit sikerült is megvalósítanom, hogy vettem egy laptopot.
Mi volt a legjobb/legkedvesebb élményed, amit az ösztöndíjnak köszönhetsz?
A legtöbb célkitűzésemet még nem valósíthattam meg, de az összeget félreraktam rájuk. Legjobb élményem, amit eddig az ösztöndíjnak köszönhetek, hogy vettem belőle egy laptopot, amivel könnyebbé vált a tanulás. Addig nem volt a tanuláshoz szükséges számítástechnikai eszközöm, így az egyetem és a kollégium számítógép szobájában tudtam elvégezni az olyan feladatokat, amelyekhez számítógép kelletett. Ettől kezdve azonban hatékonyabb tudtam lenni, már nem függtem helyszínektől.
Lettek új céljaid? Tervezed még, hogy pályázol további ösztöndíjra?
Továbbra is szeretnék külföldi egyháztörténeti helyszíneket is meglátogatni. Célom az is, hogy megszerezzem a jogosítványt, mert ez elengedhetetlen lesz a szolgálatomhoz. Tervezek továbbra is pályázni ösztöndíjakra, mert a tanulás mellett nem tudok annyit dolgozni, hogy a nagyobb terveimet is meg tudjam valósítani.
Kárpátaljai Szövetség 