„Nem nevezném a teológiát és a lelkészséget pályának, inkább az elhivatás szót használnám, mivel tapasztalataim szerint ezt elhivatás nélkül nem lehet csinálni.” – interjú az Antal Péter ösztöndíjas Tóth Ádámmal.
A Kárpátaljai Szövetség Antal Péter Ösztöndíj néven tehetséggondozó ösztöndíjprogramot hirdetett a kárpátaljai származású fiatal művészjelöltek, szépírók és teológusok számára, akik a világ bármely országában iskolai rendszerű, nappali tagozatos első szakképzettség megszerzésére irányuló képzésben, művészeti szakirányon kezdték meg vagy folytatják tanulmányaikat. Jelen interjúsorozatban a nyertes ösztöndíjasokat kérdezzük, gyerekkorukról, pályájukról és az ösztöndíjas időszakukról.
Mesélj, kérlek a gyerekkorodról! Hol születtél? Hol nőttél fel?
A nevem, Tóth Ádám. 1999. augusztus 25-én születtem Kárpátalján egy kisebb magyarlakta faluban, Szernyén. Itt is nőttem fel, itt végeztem el az általános iskolát és ide is járok haza. A gyerekkorom nem volt zökkenőmentes, ugyanis 7 éves voltam, amikor elveszítettem édesapámat egy munkahelyi baleset következtében. Viszont szerencsésnek mondhatom magam még így is, mivel édesanyám és apai nagymamám mindent megtett annak érdekében, hogy ez ne árnyékolja be a gyerekkoromat. Ennélfogva soha nem szenvedtem hiányt semmiben.
Hogyan kerültél erre a teológiai pályára?
Az igazat megvallva gimnazista éveim kezdetén sokszor mondták, hogy belőlem lelkész lesz, mivel édesanyám hitoktató, de én erősen hárítottam ezt a felvetést. Aztán ahogy egyre jobban nőttem fel és komolyodtam Isten elkezdett formálni, gimnáziumi tanáraim által, de legfőképpen az Ő igéjével terelte életemet a helyes útra és egyre jobban elkezdte erősíteni bennem azt, hogy Ő lelkészként akar engem a szolgálatba állítani. Nem nevezném a teológiát és a lelkészséget pályának, inkább az elhivatás szót használnám, mivel tapasztalataim szerint ezt elhivatás nélkül nem lehet csinálni. Kellett egy kis idő, hogy tényleg tudatosodjon bennem, hogy Isten ilyen módon akar az Ő szolgálatába állítani, de napról-napra kaptam Tőle a megerősítéseket és kapom most is, hogy tényleg a helyemen vagyok, itt akar engem látni.
Mi jelenti számodra a pályádon a legnagyobb kihívást?
A legnagyobb kihívást nekem személy szerint az jelenti, hogy az emberek mindig a lelkésztől várják az útmutatást, a tanácsot. A vasárnapi istentiszteleten is várják, hogy valami újat halljanak, amire még senki nem hívta fel a figyelmüket. De hiszem, tudom és tapasztaltam, hogy a Szentlélek Isten rajtam keresztül mindig tud üzenni egy olyan csodás dolgot, amire tudom, hogy magamtól talán soha nem jöttem volna rá.
Miért pályáztad meg és honnan hallottál az Antal Péter Ösztöndíjról?
Otthonról nehezen tudnak támogatni és elsősorban ezért pályáztam meg az ösztöndíjat. A Kárpátaljai Református Egyházkerület hívta fel a figyelmünket erre a lehetőségre.
Mi a legfőbb célkitűzésed az ösztöndíjas időszakod alatt és eddig mit sikerült megvalósítanod belőle?
Sajnos ez az időszak nem úgy sikerült, ahogy terveztem, mert ez a járvány közbeszólt. Igyekeztem minél több időt a családommal tölteni, amire a járvány nélkül nem lett volna lehetőségem.
Mi volt a legjobb/legkedvesebb élményed, amit az ösztöndíjnak köszönhetsz?
Lehetőséget tudtam teremteni arra, hogy a karantén időszak alatt sem maradtam le a tanulásban és a barátaimmal is kapcsolatot tudtam tartani.
Lettek új céljaid? Tervezed még, hogy pályázol további ösztöndíjra?
További céljaim közé tartozik még, hogy a hivatásomhoz szükséges könyvtáramat mégjobban kibővítsem, illetve, hogy bejárjam azokat a magyarlakta területeket, amelyeket a Trianoni békeszerződés következtében elcsatoltak az Anyaországtól. Ezáltal szeretném megismerni az ottani emberek magyarságtudatát. Ha lesz lehetőség további pályázatot benyújtani, akkor a terveim között szerepel, hogy újra pályázok.
Kárpátaljai Szövetség 