„A cél, amely meghatároz egy embert: a tanulás és a fejlődés.” – interjú az Antal Péter ösztöndíjas Tóth Ádámmal.
A Kárpátaljai Szövetség Antal Péter Ösztöndíj néven tehetséggondozó ösztöndíjprogramot hirdetett a kárpátaljai származású fiatal művészjelöltek, szépírók és teológusok számára, akik a világ bármely országában iskolai rendszerű, nappali tagozatos első szakképzettség megszerzésére irányuló képzésben, művészeti szakirányon kezdték meg vagy folytatják tanulmányaikat. Jelen interjúsorozatban a nyertes ösztöndíjasokat kérdezzük, gyerekkorukról, pályájukról és az ösztöndíjas időszakukról.
Mesélj, kérlek a gyerekkorodról! Hol születtél? Hol nőttél fel?
Kárpátalja egyik községében születtem, Szernyén. Gyermekkoromban sok időt töltöttem az utcában élő, velem egykorú gyerekekkel, a nagyszüleimmel, a nővéremmel, aki a későbbiekben nagymértékben hozzájárult a hitbéli fejlődésemhez. Már egészen kis koromtól kezdve részt vettem örömhírklubbos alkalmakon, szívesen töltöttem el ott a vasárnap délutánjaimat. Az ottani gyerekek, illetve oktatók végigkísérték az Istennel való kapcsolatom formálódását a továbbiakban is. A helyi általános iskolában kezdtem meg tanulmányaimat, majd annak sikeres befejezése után a Beregszászi Hivatásos Szolgáltatási Líceum diákjaként szobafestő- vakoló szakon érettségiztem.
Hogyan kerültél erre a teológiai pályára?
Már gyermekkoromtól kezdve az Úr közelében voltam. Gyermek, majd ifjúsági alkalmakon, táborokban vettem részt. Az évek során Isten formálta a hitemet, s számos nehézségen, szolgálaton keresztül mutatta meg számomra az Ő akaratát és terveit az életemre nézve. Szakiskolai tanulmányaimat befejezve, az Úr elhívására jelentkeztem a Sárospataki Református Teológiai Akadémiára. Azóta is az Ő kegyelme által folytathatom az intézmény falai között a tanulmányaimat.
Mi jelenti számodra a pályádon a legnagyobb kihívást?
Legelsőként is nagy elszántságot és szorgalmat igényel a teológiai tudományok megfelelő szintű elsajátítása. A lelkészi pálya kihívást jelent az elhívástól kezdve a munkálkodáson keresztül életem végéig. Különösen nagy felelősségnek érzem az Isten szavát méltó képen, ám bár méltatlanul hirdetni, az Isten üzenetét közvetíteni a gyülekezet számára.
Miért pályáztad meg és honnan hallottál az Antal Péter Ösztöndíjról?
A pályázatról legelsőként a Kárpátaljai Református Egyháztól értesültem. A megpályázás indoka a tanulmányaim során felmerülő anyagi illetékek finanszírozásának könnyítése volt, amely, ha közvetett módón is, de nagymértékben hozzájárult a tanév sikeres befejezéséhez.
Mi a legfőbb célkitűzésed az ösztöndíjas időszakod alatt és eddig mit sikerült megvalósítanod belőle?
A tanulmányi eredményeim javítása elsődleges célkitűzések között szerepelt, amelyet a helyzethez mérten sikerült is megvalósítanom. Továbbá az elméleti tudásom gyarapítása mellett nagy hangsúlyt fektettem a gyakorlatba való átültetésébe is. Ebben a szokatlan lefolyású tanévben ez többféleképpen is megvalósult: kezdetekben a megszokott fizikális módon (gyülekezetben való munkálkodásban), majd online térben való aktivitásban.
Mi volt a legjobb/legkedvesebb élményed, amit az ösztöndíjnak köszönhetsz?
A legkedvesebb élményem – amelyet az ösztöndíjnak köszönhetek – a palást elkészíttetése volt. Csodálatos érzés volt, mikor a monogramommal ellátott palástot a vállamra helyezte a mester. A palást súlyában benne volt mind az eddigi tanulmányaim emléke, s az az elhívás és felelősség amely még előttem áll a szolgálatokban, ha az Úr is engedi.
Lettek új céljaid? Tervezed még, hogy pályázol további ösztöndíjra?
A cél, amely meghatároz egy embert: a tanulás és a fejlődés. Úgy érzem számtalan dolgot elsajátítottam a teológia falai között, azonban a gyakorlati tudásomat szeretném gyülekezetben fejleszteni és csiszolni. Lehetőségeimhez és a meghirdetett pályázatokhoz mérten, szeretnék újabb pályázati lehetőségekkel élni.
Kárpátaljai Szövetség 