Antal Péter-ösztöndíjasok – Paládi Máté

„A magabiztosság és az odafigyelés elengedhetetlen egy mű hiteles és kiemelkedő előadásához.” – interjú az Antal Péter ösztöndíjas Paládi Mátéval.

A Kárpátaljai Szövetség Antal Péter Ösztöndíj néven tehetséggondozó ösztöndíjprogramot hirdetett a kárpátaljai származású fiatal művészjelöltek, szépírók és teológusok számára, akik a világ bármely országában iskolai rendszerű, nappali tagozatos első szakképzettség megszerzésére irányuló képzésben, művészeti szakirányon kezdték meg vagy folytatják tanulmányaikat. Jelen interjúsorozatban a nyertes ösztöndíjasokat kérdezzük, gyerekkorukról, pályájukról és az ösztöndíjas időszakukról.

Mesélj, kérlek a gyerekkorodról!  Hol születtél?  Hol nőttél fel?

Kárpátalján születtem, Nagyszőlősön. Szüleim három gyermeket nevelnek: engem és két testvéremet. Tiszapéterfalván élünk, viszonylag nem messze, 10 km-re a Tiszaújlak-Tiszabecs határátkelőtől. A gyermekkorom igen vidám volt, a legemlékezetesebb pillanatok közé tartozik az, hogy sokat biciklizhettem, a falunak minden zegzugát bejártam. Nem messze tőlünk folyik a Tisza, ahová többször lementünk szalonnát sütni a családommal. Szüleimnek is besegítettem a munkájukban, akár az értékesítésben, akár a termelésben. Szürkébb napokon ezeket az emlékeket biztos boldogan fogom felidézni.

Hogyan kerültél erre a zenei pályára?

Édesapám elvégezte az általános művészeti iskolát, ahol harmonikán tanult. Szerette volna, hogy én is tanuljak meg valamilyen hangszeren játszani. Nekem a zongorára esett a választásom, amely számomra egy különleges hangszer. Legfőképpen azért érdekes, mert egy nagy hangszer, amivel akár zenekari hangzás is elérhető, de a leghalkabb és a legpuhább fogásokat is meg lehet mutatni rajta.

Mi jelenti számodra a pályádon a legnagyobb kihívást?

A legnagyobb kihívás számomra a hangversenyen való összpontosítás és odafigyelés, hiszen ilyenkor sok tényező miatt az ember nem tud teljesen higgadt maradni. Úgy érzem, hogy a magabiztosság és az odafigyelés elengedhetetlen egy mű hiteles és kiemelkedő előadásához.

Miért pályáztad meg és honnan hallottál az Antal Péter Ösztöndíjról?

Nagyon szerettem volna a zenei tanulmányaimat zökkenőmentesen folytatni. Ezzel a tevékenységgel sok olyan dolog jár, amely sokszor megterhelő tud lenni egy nagyobb család számára. Gyakran kell utaznom fellépésekre, versenyekre, emellett ott a kottavásárlás, hangszerkarbantartás, és még sorolhatnám a szüleim ezzel kapcsolatos kiadásait. Ezért, amikor egy tanárnőmtől hallottam az Antal Péter Ösztöndíjról, úgy döntöttem megpályázom, hogy így levehessek némi anyagi terhet a szüleim válláról.

Mi a legfőbb célkitűzésed az ösztöndíjas időszakod alatt és eddig mit sikerült megvalósítanod belőle?

A legfőbb célkitűzésem az volt, hogy sikeresen felvételizzek az Ungvári Zádor Dezső Zeneművészeti Szakközépiskolába, és örömmel mondhatom, igen jó eredménnyel sikerült a felvételim, annak ellenére, hogy én, mint egy magyar anyanyelvű, magyar iskolából induló diák, egy ukrán tannyelvű intézménybe jelentkeztem. Nagyon nagy segítséget jelentett számomra az Antal Péter ösztöndíj, amiért nem győzök elég hálás lenni, hiszen hozzájárult ahhoz, hogy különórára járhassak, aminek nem csekély az anyagi vonzata, és végeredményben ennek hála lettek sikeresek a felvételi eredményeim.

Mi volt a legkedvesebb élményed, amit az ösztöndíjnak köszönhetsz?

A legkedvesebb élményemnek, amikor megtudtam, hogy igen jó eredménnyel felvettek a Zádor Dezső Zeneművészeti Szakközépiskolába. De pozitív élményeim közé tartozik, amikor önálló, búcsúkoncertet adhattam a Péterfalvi Művészeti Iskolában. Nagyon inspiráló volt a számomra, amikor azt láttam, hogy tetszik a közönségnek a zongorajátékom. Mindig nagy élmény, amikor meghívnak fellépni, ilyenkor legtöbbször kitűnő minőségű hangszeren játszhatok. Sajnos a vírus miatt a fellépések, hangversenyek nem kerülhettek megrendezésre, de remélem, hogy a későbbiekben számtalan alkalommal tolmácsolhatom zeneszerzők műveit a közönségnek.

Lettek új céljaid? Tervezed még, hogy pályázol további ösztöndíjra?

A legfőbb célom, hogy a zeneművészeti szakközépiskolában minden követelménynek eleget tudjak tenni, ami nem lesz könnyű, mert magyar anyanyelvű diákként egy ukrán tannyelvű intézményben való helytállás embert próbáló feladat. Remélem, a közeljövőben is lesz lehetőségem pályázni, hiszen terveink között szerepel egy jobb minőségű gyakorló hangszer vásárlása, ami egy nagyobb beruházás lenne a családom számára.