Új, Kárpátaljával foglalkozó kutatásokat összegyűjtő felület jelent meg a napokban a világhálón. Az Eötvös Lóránd Kutatási Hálózat Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontjának Földrajztudományi Intézete már húsz éve foglalkozik régiónkkal, a két évtizedes munka eredményeit tették most egy helyen hozzáférhetővé a kutatók. A tudományos tények mellett azonban Kárpátaljával kapcsolatos érdekességekről is olvashatnak az érdeklődők. Az új felület kapcsán megkerestük Erőss Ágnest, az ELKH CSFK Földrajztudományi Intézetének tudományos munkatársát és az Opolei Egyetem posztdoktori kutatóját, hogy meséljen az oldalról, a Kárpátaljával foglalkozó kutatásokról és a jövőbeni esetleges újabb projektekről.

Honnan jött az oldal létrehozásának az ötlete?

Az oldal megvalósításának ötlete abból fakadt, hogy intézetünkben már tulajdonképpen húsz éve, intenzívebben talán 2012–2016 óta foglalkozunk Kárpátalja-kutatással, és azt vettük észre, hogy megírjuk a tudományos cikkeket, megjelent a Ukraine in Maps című kiadványunk, és ezek jó része ugyan elérhető mindenki számára, de a nagyon szűken vett szakmai közegen kívül senki nem tud ezekről. Holott bennem és a többiekben is egyre erősebb a vágy arra, hogy mindazt, amit megtudtunk Kárpátaljáról, a szélesebb közösséghez is eljuttassuk. Tehát a célunk az volt, hogy a szűk, Ukrajnával és Kárpátaljával foglalkozó közegen kívül kommunikáljuk eredményeinket más tudományos közegek felé is. Másrészt pedig mindenkihez szólni kíván ez a honlap, akik érdeklődnek Kárpátalja iránt.

De volt még egy inkább személyes indíttatás is. 2016 óta végzünk rendszeres terepmunkát Kárpátalján kutatótársaimmal, Kovály Katalinnal és Tátrai Patrikkal. Nagyon sok embert megismertünk a terepkutatásaink során. Bármerre jártunk, mindig azt tapasztaltuk, hogy hiába érkeztünk vadidegenként és tettünk fel igen személyes kérdéseket – például a családról, az életük alakulásáról –, a helyiek akkor is a legnagyobb nyíltsággal válaszoltak. Ez a nyíltság meglepő és megtisztelő is egyben. Mi aztán megírjuk a cikkeinket, konferenciákra járunk a kutatásainkkal, de olyan keveset tudunk visszaadni ebből azoknak, akiknek köszönhetjük az eredményeinket. Ezért is gondoltunk a honlap létrehozására, ahol az összes eddigi cikkünk elérhető, és az is, hogy milyen konferenciákon szereplünk vele. Akik pedig megtiszteltek minket azzal, hogy adtak nekünk interjút, és érdekli őket, milyen tanulmány készült a sok beszélgetésből, azok itt meg tudják nézni.

Megelőzted a kérdésemet, hiszen arra szerettem volna kitérni, hogy elsősorban kiknek szól az új felület, kutatóknak vagy laikusoknak, kárpátaljaiaknak vagy inkább azoknak, akik az anyaországból és a többi régióból érdeklődnek vidékünk iránt, de ezek szerint a felsorolt csoportok mindegyikének érdekes lehet.

Így van. Ezt még annyiban pontosítanám, hogy Kárpátaljával és Ukrajnával viszonylag sokan foglalkoznak Magyarországon és a nemzetközi tudományos életben is, főleg szociológusok, néprajzosok, antropológusok, migrációkutatók. Társadalomföldrajzosként mi a térbeliség szempontjából is vizsgálódunk, vagyis igyekszünk feltárni az emberek helykötődését, a térérzékelést, a táj és ember közti viszonyt. Tehát a honlappal az is célunk volt, hogy a saját nagyon szűk berkeinken kívül más társadalomtudományok művelői számára is elérhetővé tegyük, amin dolgozunk. A második célcsoport pedig azok, akik érdeklődnek, akiket a tudományos szakzsargon laikus közönségnek hív – bár én utálom ezt a kifejezést – tehát, mindenkit, akit ez érdekel.

Mi az oka az érdeklődésnek Kárpátalja iránt? Ti miért foglalkoztok vele és a külföldi kutatók érdeklődése miből fakad?

Földrajzdutományi Intézetben Karácsonyi Dávid volt az, aki Ukrajna és Kárpátalja iránt leginkább érdeklődött, én személy szerint is az ő révén, valamint egy egyetemi terepgyakorlat révén jutottam el először Kárpátaljára. De Karácsonyi Dávid volt az is, aki az első tudományos kapcsolatokat létrehozta a beregszászi főiskola és intézetünk között. Kovály Katalint is Dávid révén ismertük meg. Másik kutatótársunkkal, Tátrai Patrikkal pedig ketten 2007–2010 között egy Európai Uniós kutatás résztvevői voltunk az intézeten belül, ennek az egyik terepe Beregszász volt, ahogy később doktori disszertációm egyik kutatási terepe is. Az érdeklődés tehát régi, a nagyon intenzív munka viszont 2016 után indult meg.

Ami a nemzetközi közönséget illeti, nekem az a benyomásom, hogy Ukrajna iránt eleve sokan érdeklődnek. Nemzetközi konferenciákon, ha az előadásom címében szerepelt, hogy „Kárpátalja, Ukrajna”, akkor biztos, hogy van érdeklődő, sok kérdést kapok. Ez amiatt lehet, mert az embereket nagyon megragadja az, amit a hírekből hallanak, hogy itt van ez az ország, amelyiknek az egyik végén háború van, a másik végén pedig itt van Kárpátalja, amely annyi országhoz tartozott már. A legendás történetek is mindig előjönnek, hogy kinek hány útlevele volt élete során. Azt gondolom, hogy a külföldiek számára Kárpátalja egyfajta izgalmas homályban leledzik, olyan hely, ahova nagyon kevesen jutnak el, de mindenkit izgat.

A Kárpátaljával foglalkozó nemzetközi kutatások elsősorban az ukrán népességet érik el, aminek elsősorban nyelvi okai vannak. Sok lengyel kollégát ismerek, akik beszélnek vagy megtanultak ukránul, az ukrán részhez vannak kapcsolataik és azt kutatják, míg a magyar részről, a magyar népességről keveset tudnak. De említhetnék osztrák, cseh vagy amerikai kutatókat is, akik korábbi orosz tudásukra alapozva kevesebb energiaráfordítással csatornázódnak be az ukrán nyelvű közegbe, mint amibe a magyar nyelv elsajátítása kerülne.

De van érdeklődés a magyar tematika iránt is?

Igen. Akárhová vittem ezt a témát, mindenhol nagyon nagy érdeklődéssel fogadták. Olyan szempontból nem egyedi a régió, hogy hasonlóan multietnikus területek vannak máshol is, például Bukovina. Nagyon izgalmas az, amikor össze tudjuk hasonlítani a különböző régiókat. Nekünk megvan az az előnyünk, hogy a magyar közösségről is tudunk valamit mondani Kárpátalja vonatkozásában.

Visszakanyarodva a honlaphoz, mióta dolgoztok a honlapon és milyen tartalmak várják az oldal látogatóit?

2019-ben merült fel az ötlet, hogy készítsünk egy honlapot. Magyar Árpáddal, a Földrajztudományi Intézet könyvtárvezetőjével, a honlap készítőjével közösen sokáig gondolkodtunk azon, hogy mi legyen a tartalom és az esztétikai megjelenés, az arculat. Azt tudtuk, hogy fel szeretnénk tenni rá a publikációinkat, így elérhető rajta az összes eddig megjelent vonatkozó tanulmányunk. Természetesen a honlapon röviden bemutatjuk, mi a célunk ezzel a projekttel, olvashatnak rólunk is egy rövid bemutatkozást az érdeklődők. Ezen kívül mindig leírjuk, hogy aktuálisan mivel foglalkozunk: mikor és hol voltunk terepen, ott mit csináltunk, adott esetben milyen konferencián vettünk rész, de elérhető az is, hogy milyen sajtófelületeken jelentünk meg, valamint a partnerintézményeink listája.

Azt is hamar eldöntöttük, hogy kell egy olyan rész, amit úgy neveztünk el, hogy bulocska, ahol kis „színeseket” próbálunk írni, olyanokat, ami vagy saját tapasztalatunk volt Kárpátalján, vagy mondhatni nagyon „kárpátaljai” dolognak véljük. Azért is jó ez a csapat, mert többen vagyunk benne „pestiek”, Kovály Kata az, aki kárpátaljai, és izgalmas összevetni, hogy mit lát Kárpátaljáról egy fővárosi, budapesti, hogy számunkra mik az újdonságok, helyi érdekességek, mi volt az, ami megragadott, és ugyanerről mit gondol az, aki helyi.

Muszáj megkérdeznem: miért pont bulocska?

Mindenképpen olyan szót kellett találni, ami rövid, odafér a címsorba, de mégis jól kifejezi, hogy milyen tartalom szerepel alatta és kapcsolódik Kárpátaljához. Nem is emlékszem már pontosan, hogy jött a bulocska. Azt hiszem hosszas tipródás után végül Kata dobta be a bulocskát. Ez mindenképp egy olyan szó, amit én sehol máshol nem használok, csak Kárpátalján, de ott még én is. Ez egy ragadós kifejezés, amit nem használok sehol máshol, csak ha Kárpátalján vagyok, akkor viszont menthetetlenül bulocskának hívok mindent, amit egyébként pékárunak hívnék.

Van-e esetleg olyan, Kárpátaljával kapcsolatos projekt, amin jelenleg is dolgoztok, vagy a közeljövőben tervezitek megvalósítani? Kovály Kata korábban elárulta nekünk, hogy a szórványkutatás folytatása is tervben van.

A koronavírus számos tervünket felülírta, a honlapot is 2019-ben találtuk ki, de 2020-ban sok minden „elfelejtődött”, így végül csak idén álltunk neki annak is. Ami még folyamatban van: leforgattuk az alapanyagot a második dokumentumfilmhez, szóval év végéig ezt fogjuk megvágni, és igen azt is tervezzük, hogy a szórványkutatást vinnénk tovább, reményeink szerint jövőre.

Mondanál pár szót a dokumentumfilmekről?

A Nem kellett már Lenin című dokumentumfilmet a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával forgattuk le 2019-ben Gyertyánligeten, és azt mondhatom, elég sikeres is lett, nyertünk vele díjakat. Sajnos azonban a Covid évében nem nagyon tudtunk promótálni. Egy bemutató valósult meg Budapesten 2020 júliusában és vetítették az V. Arc Sacra filmfesztiválon 2020 őszén. Fontos megemlíteni – és egyben kapcsolódik egy korábbi kérdéshez is a nemzetközi érdeklődésről –, hogy 2020 szeptemberében a filmet levetítették a St. Gallen-i Egyetem által szervezett konferencia nyitóeseményeként. Idén beadtuk a következő filmre a pályázatot, mivel már az előző forgatás idején tudtam, hogy szeretném megcsinálni a folytatást. Az új filmhez Gődényházán forgattunk, a szórványkutatás másik vidéki terepén, Nagyszőlőshöz közel. A forgatás augusztusban zajlott, négy nap alatt rögzítettünk anyagokat azokkal az emberekkel, akikkel korábban interjút is készítettünk. A film szereplői csak nők lesznek, mert azt szeretnénk megmutatni, hogy kik alkotják a migráció hátországát.  Erről írtam egy tanulmányt, mondhatni ezt próbálnánk meg filmre vinni. A film talán könnyebben emészthető, mint a tanulmány, és nagyon várom már, hogy a kész filmet vissza tudjuk vinni a forgatás helyszínére.

Gyertyánligetre idén augusztusban eljutottunk az ott forgatott filmmel. Nagyon felemelő élmény volt ott bemutatni, nagyon sokan eljöttek, olyanok is, akiket korábban nem láttam, nem ismertem. Eljöttek ukránok is, hiszen felirattal vetítettük, utána pedig nagyon barátságos beszélgetést folytattunk. Tehát jó élmény volt, és azt remélem, hogy ez a gődényházi filmet is jól fogadja a közösség. Nyilván érzékeny témákat érintettünk, családi és egyéni döntéseket boncolgattunk, de ismét csak azt tudom hangsúlyozni, hogy nagyon nyitottan fogadtak minket, senki nem zárkózott el. A honlap mellett a dokumentumfilmek is ahhoz járulnak hozzá, hogy az, amit a tudomány nyelvén megírunk, és tele van szakzsargonnal, elmélettel, az eljusson a hétköznapi érdeklődőkhöz is. Az interjúalanyok magukat láthatják viszont a filmekben, a „bulocskában” pedig elolvashatják, hogy mi hogyan látjuk Kárpátalja egy-egy különlegességét, ami minden bizonnyal csak nekünk különleges vagy sajátos.