Ungvári Lajos (1902-1984) Kossuth-díjas kárpátaljai szobrászművész életét és munkásságát feldolgozó könyv bemutatójára került sor 2023. április 12-én Budapesten a Kárpátaljai Szövetség székházában. Az Egy kárpátaljai születésű szobrász – Ungvári Lajos élete és munkássága című könyv szerzője Kovács Sándor, a Magyar Örökség-díjas helytörténész, aki többek között számos útikönyv, térkép és két film szerzője is. A könyv gazdagon illusztrált a szobrászművész legszebb alkotásaival, Kovács Sándor pedig nem kis kutatómunkát tudhat maga mögött, hiszen a szobrászművész 120 alkotását dolgozza fel.

A rendezvényen megjelenteket dr. Grezsa István, a Kárpátaljai Szövetség elnöke köszöntötte, a bemutató moderátora pedig dr. Szőllősy Tibor író volt. A könyvet az Ungvári Lajos hagyatékát kezelő Mihály Gábor, Kossuth-díjas szobrászművész és Feledy Balázs, művészettörténész mutatta be. Ezt követően maga a könyv szerzője, Kovács Sándor beszélt a kutatómunkájáról, és kiemelte, hogy a 82 éves korában elhunyt kárpátaljai művész Budapesten élt és alkotott, köztéri szobrai ma is megtekinthetőek Magyarország különböző településein.

A könyvbemutató hangulatát emelte ifj. Bernáth Ferenc, Artisjus-díjas gitárművész, aki többek között előadta Dupka György Levél és Horváth Sándor Mert a haza… című Ivaskovics József által megzenésített verseket.
A bemutató végén Kovács Sándor dedikálta a könyvét a jelenlévőknek, majd jó hangulatú, baráti társalgásokban bővelkedő fogadás következett.

Fotók: Fuchs Andrea
________________________________________
Ungvári Lajos 1921-től 1926-ig a budapesti iparművészeti iskolában Mátrai Lajos és Simay Imre tanítványa volt. Már 1922-től szerepelt műveivel csoportos kiállításokon. Síremlékeket, díszítőszobrokat, portré-, illetve emlékszobrokat egyaránt készített. 1935-ben Rauscher Györggyel közösen rendezett egyéni kiállítása volt a Nemzeti Szalonban. 1936-ban elnyerte a Szinyei Merse Pál Társaság díját.
1945-től a budapesti Százados úti művésztelepen élt és alkotott. A második világháborút követő időszakban szovjet hősi emlékműveket és felszabadulási emlékműveket is készített, közülük az egyik, új talapzatra helyezve, Budafokon ma is látható. 1952-ben Kocsis Andrással részt vett a budapesti Kossuth téren álló Kossuth-emlékmű mellékalakjainak mintázásában. 1953-ban Kossuth-díjjal, 1972-ben a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki. Tagja volt a Spirituális Művészek Szövetségének és az Új Művészek Egyesületének.
A konzervatív szobrász műveit tektonikus összefogottság, stilizálás, rendkívüli leegyszerűsítés, plasztikai kiegyensúlyozottság jellemzi.
Főbb műveiről ITT olvasható felsorolás, valamint megtalálható a Köztérképen, illetve az MTVA Archívumában is.