A Momentum Doctorandus kárpátaljai magyar doktorandusz szervezet 2013 óta segíti a kárpátaljai felvételizni vágyó fiatalokat. A Felvételi tájékoztató projektjének elsődleges célja, hogy minél több kárpátaljai magyar, érettségi előtt álló fiatalnak nyújtson segítséget a felvételiben és ösztönözze őket a továbbtanulásra. 2021-től már honlap formájában is elérhető a tájékoztató, így folyton frissülő, naprakész információt nyújt a továbbtanulással kapcsolatos követelményekről. A szülőföldi továbbtanulási lehetőség mellett a magyarországi felvételi rendszert, az ösztöndíjlehetőségeket, a kollégiumokat, az alternatív lehetőségeket is bemutatják, illetve bemutatják azon ifjúsági- és diákszervezeteket, amelyekhez csatlakozhatnak a fiatalok, hogy még tartalmasabb és izgalmasabb diákéveik legyenek.
A még mindig fennálló pandémiás helyzet miatt, sajnos személyesen nem tudtak eljutni az iskolákba, hogy megtartsák a hagyományos felvételi tájékoztató körutat, ezért online formában segítették a diákokat. Első ízben a magyarországi felvételi rendszert mutatták be (az előadás itt nézhető vissza), majd a szülőföldi továbbtanulási lehetőségeket vették górcső alá (az előadás itt nézhető vissza).
Grafika: Varga Adrienn Barbara
Az online jelenlét mellett, továbbra is megjelenik a tájékoztató kiadvány formában. A Felvételi tájékoztató összeállításakor nem csupán a belbecs, de a külcsín is nagyon fontos, évről évre szerethető, kedves figurák köszönnek vissza a kiadvány oldalairól. Az idei jubileumi kötetet különlegessé szerették volna tenni és hogy még inkább kifejezésre jusson a tehetséggondozó tevékenységük, olyan fiatal kárpátaljai magyar grafikust kértek fel a munkára, aki még pályája kezdetén van és a kiadványba készített képek a szakmai előrelépését is segíthetik. Így esett a választásuk Varga Adrienn Barbarára.
A felvételivel és a vele járó tennivalókkal kapcsolatban a felvételizők kérdéseiket személyesen is feltehetik a szervezet tagjainak, akiknek az elérhetősége a Felvételi kérdezz–felelek fejezetében található.
Sok sikert és kitartást kívánunk mi is az idén érettségizőknek és felvételizőknek! Forduljanak bizalommal a Momentum Doctorandushoz!
“Ismergetjük, tanuljuk egész életünkben anyanyelvünket is, ezt a sokszínű, sokarcú csodát. S minél jobban megismerjük, annál szebbnek, gazdagabbnak, csillogóbbnak látjuk.” (Lőrincze Lajos)
Az UNESCO közgyűlése 1999-ben február 21-et az anyanyelv nemzetközi napjává nyilvánította. A Földön több mint 6000 nyelvet beszélnek, ezeknek körülbelül a fele veszélyben van. Egy nyelv utolsó beszélőjének halála után a nyelv felelevenítése nagyon nehéz, ezért egy nyelvet akkor minősítenek veszélyeztetettnek, amikor a beszélők száma százezer alá csökken. A nyelvek kihalásának folyamata megállíthatatlannak, ezért az UNESCO kiemelt feladatának tartja, hogy ráirányítsa a világ figyelmét a Föld nyelvi sokszínűségére.
Nekünk, magyaroknak az anyanyelvünk mindig többet jelentett egyszerű kommunikációs eszköznél, mivel az identitásunk alapja, önazonosságunk fontos meghatározója. Legpontosabban ezt Kosztolányi Dezső szavai fejezik ki:
“Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható. Nem külsőséges valami, mint a kabátom, még olyan sem, mint a testem. Mélyen bennem van, vérem csöppjeiben, idegeim dúcában, metafizikai rejtélyként.”
A Magyar Kultúra Napján a Falvak Kultúrájáért Alapítvány a Magyar kultúra lovagja címmel tüntette ki Hajduk Márta dokumentumfilmes forgatókönyvírót, rendezőt. Az évente átadásra kerülő díjat ajánlások alapján az alapítvány Kuratóriuma ítéli oda „A nemzeti összefogás és a történelmi ismeretek fejlesztéséért” végzett kiemelkedő munka elismeréseként. A kárpátaljaiak közül sokan ismerik Hajduk Mártát a filmjei és a személyes találkozások révén, magunk részéről mi is szívből gratulálunk munkájának elismeréséhez!
A történelemhez és a kultúrához kötődő gazdag tevékenységét a kreativitás, az újdonságok keresése töltötte ki – hallhattuk a díjátadáson elmondott ajánlásból. Munkájából – bármelyik tevékenységét is nézzük –, a közösségi lét, a tenni akarás a meghatározó, kiváló kapcsolattartó képességével komoly alkotóműhelyeket hozott létre és irányított. Három megjelent könyve a családi történelem és a határon túl élő magyar kisebbségek történelmi helyzetéhez kapcsolódnak.
A filmes stábokkal készített Kárpátaljai tragédia – a málenkij robotra elhurcolt magyar és német lakosságnak állít emléket. Ez a film a Göcsej filmfesztiválon III. helyezést ért el. Legutóbbi alkotásuk a Periférián, magyar kisebbség Kárpátalján a Bujtor István Filmfesztivál Különdíját kapta. A film üzenete nem kevesebb, mint „kiásni a múltat, hogy átlássuk az ukrajnai jelent”. A filmben széles körben beszélgettek Kárpátalján élőkkel és dokumentálták a periférián élők jelenét (riporter: Bereczky Zsuzsanna, mesélő: Kubik Anna). Ezzel egy időben a Kárpátaljai Szövetség megjelentette a film alapján készített, tanulmányokkal és kutatásokkal kiegészített, általa szerkesztett könyvet is.
Munkásságával ráirányította a figyelmet a történelmi összefogás szükségességére, a történelmi ismeretek fontosságára, a háttérben lévő kulturális értékeinkre.
Kedves Márta, meséljen kicsit a családjáról, a gyerekkoráról! Honnan indult?
Kiskunhalason születtem, de néhány hónapos koromban Győr egyik külvárosába költöztünk. Szüleim csodálatos emberek voltak, életük végéig bíztattak útkereséseim során. Szárnyakat adtak. Édesanyámtól az olvasás, a család szeretetét kaptam, édesapámtól a kreativitását örököltem. Textilszakemberként tisztelték találmányaiért, emberségéért. Szinte mindenhez értett. Intarziás bababútort készített, a könyveknek falakat épített, ma is ez az otthonunk ékessége. Fotóit, festményeit, kézzel írt, izgalmas II. világháborús, amerikai fogságot bemutató emlékiratát, novelláit ereklyeként őrzöm. Szigorú értékrendet állítottak fel bátyámnak és nekem, amely mégis tele volt szeretettel, élménnyel, röpködési lehetőségekkel, az engem érdeklő újdonságok keresésével. Persze voltak anyagi és egyéb gondok is. Na de kinek nem volt az 50-60-as években? Édesapám lenszövőgyári történetein keresztül korán megismerkedtem az irigységgel és a tehetség megalázásának világával.
Mi vezette az újságírás felé?
Először az írást vegyük. Emlékezetem óta a versek mindig velem voltak. Talán jobban is szerettem, mint a meséket. Verset faricskáltam, aztán a körülöttem lévőkről naplót írtam, majd jöttek a novellák. Középiskolás koromban még díjat is kaptam a BBC magyar adásától az egyik novellámra. Több ember szellemiségével barátkozhattam gyerekkorom óta. Az állandó érdeklődés, a környezet felfedezésének titkai vittek az újságírás felé. Sokat olvastam, tanultam – persze csak azt, ami érdekelt – és írtam. Műfajok válogatása nélkül. Középiskolás koromban már az érdekelt, hogy az engem ért különböző hatásokat mások hogyan élik meg. Valahol még őrzök egy ilyen ceruzával írt füzetet.
Melyik pályakezdő cikkére a legbüszkébb?
Középiskolás koromban pályázat útján gyakornok lehettem egy hónapig a Kisalföld című megyei lapnál. A gazdasági rovat akkori vezetője adta a javaslatokat, hogy miről írjak. „Jót, s jól!” címet kapott egy a Rába gyárban dolgozó brigádról szóló írásom. A főszerkesztői dicséret sokáig ott volt a szerkesztőség faliújságján. Jóval később művelődéspolitikai tanulmányaim alatt dolgozatot írtam az egykori élményekről összevetve a későbbi tapasztalataimról, a kényszer szülte kulturális értékek maradandóságáról. Akkor még nem tudtam, hogy a középiskola befejezése után én is büszke Rába gyári leszek első munkahelyemet elfoglalva.
A másik szép emlékem 1991-ből van, a Magyar Krónika c. folyóirat alapításához fűződik, amely az átalakuló Magyarország egy hónapjának eseményeit (politikai, kulturális és gazdasági téren) színes újságban foglalta össze. Kiváló társakat találtam. Ingyen dolgoztunk. A postán dolgozott egy kiváló ember, aki a csomagokat óriási kedvezménnyel, szinte fillérekért továbbította. Támogatás hiányában mindössze négy számot érhetett meg a lap, pedig a világban élő magyarok az újság mellékleteként elküldött Tükrös című videomagazinnal (az akkori MTV Híradó vezetőinek, néhány riporterének köszönhetően) klubokban beszélték meg az itthoni eseményeket. Ezekre a hónapokra, az olvasók és nézők visszajelzéseire ma is büszke vagyok. Próbálkoztam néhány éve ennek online felélesztésével, sikertelenül, pedig igény ma is lenne rá.
Hogyan lépett be az életébe a televíziózás?
Már a videomagazin szerkesztésénél megérintett a televízió, de néhány év múlva kétségbeesésemben lépett be az életembe. A határon túli vállalkozásfejlesztéssel foglalkozó közalapítványnál, ahol dolgoztam, fejcserés támadás történt. Lányomat egyedül nevelő szülőként igazságtalannak és méltatlannak tartottam az amúgy sikeres hét évemet eltüntetni. Nehéz volt az a hét év, amit a közalapítványnál töltöttem, de belülről láthattam a különböző politikai rendszereket, fontossági sorrendeket (a tisztánlátásban segítettek a politológiai tanulmányaim), és ami ennél fontosabb, hogy megismerhettem a határon túl élő magyarok különböző világát. A küzdelmekkel teli dacosságot, a túlélés okozta válságaikat, a különbözőségeket az utódállamok kisebbségi politikájában. Visszatérve, tehát a munkanélküliség kenyerét én is gyorsan megkaptam. Akikkel a közalapítványi munkám során kapcsolatot tartottam, és akiknek témaajánlatokat adtam, akiknél jegyzeteimet felolvashattam, ők felkaroltak, befogadtak. Ez volt az MTV határon túli szerkesztősége 1999-ben. A Kézfogás gazdasági magazin szerkesztését ajánlották fel, de alkalmanként a Palackposta kulturális magazint, majd később a Szórvány című műsort szerkesztője is lettem. Bornemissza Eszter nevét mindenképp említenem kell, neki, és egykori főnökömnek köszönhetem, hogy elég későn, de megtaláltam az igazán nekem való utat, ahol ismét szabadon dolgozhattam. Erre a történetre mondják: nincsenek véletlenek. Bezárult egy kapu és egy jóval tágasabb nyílt meg előttem. Újat tanulni sosem szégyen, de ez egy más világ is volt. Nyolc évig öröm volt ezeknek a magazinoknak a szerkesztése, a határon túl élő kollégák munkájának megismerése. Egy más, de hozzám közel álló szolgálat volt ez, miközben fantasztikus emberekkel találkozhattam és utazhattam. A levegő az átszervezésekkel egyre fogyott, ezért a lehetőséget kihasználva korkedvezménnyel nyugdíjba jöttem. Azóta szakmailag a folytonos „tanulás” és a dokumentumfilmek töltik ki az életemet.
Mitől lesz jó egy dokumentumfilm?
Már gyerekkoromban valami különös kötődés alakult ki bennem a filmek iránt. Nekem attól jó egy játékfilm vagy dokumentumfilm –, ha nem unom. Pörög, és tartalmas üzenetei vannak. Derüljön ki, hogy mi volt az alkotók szándéka és gondolkodjak még utána is a látottakon. Még egy fontos, hogy ha a néző elmerül az időben és észre sem veszi, hogy már 60 vagy 180 perc eltelt, akkor az már siker. Stábunkkal mindig ezek elérésére törekszünk.
Vannak dokumentumfilm rendezők, akik filmjein „nőttem fel” vagy merítek ma erőt. Tőlük sokat tanultam, miközben saját stílusom is kialakult. Néhányan a színészek által eljátszott jeleneteket vagy az irodalomnak tulajdonított szerep felnagyítását hozzák fel filmjeimnél a klasszikus dokumentumfilmek „tiltólistájáról”. Nem tartom ezt komolytalannak vagy tudománytalannak. A dokumentumfilmnél is fontosnak tartom, hogy a feszültség megtartása mellett, az egyes fordulópontok döbbenete után legyen néha „lazítás”, amelyek során a nézőt megerősíthetjük a dokumentumok világában. Az addig látottak többoldalú megközelítésével. Bevallom, ezek az érzelmi kötődést, azonosulást segítik részemről. A dokumentumfilm egy csodálatos eszköz, ahol a valóság, a hitelesség mellett az irodalom, a zene és a képi világ egysége maradandó élménnyé formálódhat. Így gondolom én.
Mi fogta meg a kárpátaljaiak történetében?
A Kárpátaljai tragédia című filmünk Dupka György történésszel való 25 év utáni véletlen találkozás után – éppen a Gulág-Gupvi emlékév utolsó évében – azonnal zöld jelzést kapott a fejemben. A „málenkij robot” kárpátaljai eseményeinek filmen való feldolgozását ő vetette fel. A kutatómunka, a felkészülésem során szembesültem a tényekkel, és a lelketlenség, a cinizmus olyan tehetetlen dühöt hozott rám, hogy azonnal nekiláttam ezek dokumentálható részleteinek kidolgozásához. Nagyon sok mindent kellett megismernem a kárpátaljai magyarok történelméből, főleg Trianontól kezdődően, a „málenkij robotra” való elhurcolásig, amelynek családi tragédiái máig hatóak. A közalapítványi munkám során ugyan sokat jártam Kárpátaljára, de ez a felszín alatti kutatómunka azonosulást is hozott az ott élőkkel. A különbségeket kerestem, amelyek még tragikusabbá tették a több országban szintén lezajló hazugságáradatot. Így született meg a Kárpátaljai tragédia, amely díjat is kapott a Göcsej Filmszemlén. Az én igazi kis Oscar-díjam az volt, amikor a beregszászi bemutató után egy idős hölgy azt kérdezte: „Ugye kedves maga közénk való … , mert csak azok tudnak bennünket így megérteni, helyettünk beszélni.”
A Periférián, Magyar kisebbség Kárpátalján még inkább fokozta ezt az égbekiáltó fájdalmat. Még be sem fejeztük a Kárpátaljai tragédia utómunkálatait, már heteket töltöttem a TV21 ungvári televízió archívumában – ezúton is köszönöm bizalmukat –, hogy ha jelzésszerűen is, de időrendben bemutassuk milyen lélekvesztő úton jutottak el „felszabadulásukig”, mai jogfosztásukig. A film a Bujtor István Filmfesztiválon Különdíjat kapott. Az óriási taps nem nekünk szólt, hanem a Kárpátalján élőknek, küzdőknek, a bátraknak, akik elmondták, és azoknak, akik elkészítették a felvételeket. Abban a pillanatban is jó volt kárpátaljainak lenni. Ez nem egyszerűen történet, hanem egy dac, amivel megpróbálják az ősi földet, hagyományaikat és nem utolsó sorban anyanyelvüket megtartani. A megdöbbentő, hogy a 21. században ilyen körülmények között kell élni egy nemzetrészünknek. Mindenkinek ajánlom a filmet, amely feltárja a kárpátaljaiak múltját, jelenét, és talán újabb erőt ad a megmaradásért küzdőknek.
Min dolgozik jelenleg?
Egy Petőfi-trilógia forgatókönyvének részleteit írom, Petőfi Felvidéken és Kárpátalján/ Szabadság és szerelem Partiumban/ Hagyj jeleket a világban címmel. Petőfi rokonok közül öt család olyan példáit gyűjtöttük össze (Borzák Tibor: Rokonom, Petőfi c. könyve alapján), akik emberségből, hazaszeretetből, és értékekkel teli életükből követendő példák lehetnek. Fiataloknak szánjuk, irodalmi ismeretterjesztő filmként. Színészekkel, visszafogott látvánnyal és fontos 21. századnak szóló üzenetekkel szeretnénk a mai kornak megfelelő trilógiát készíteni. Persze még nem tudjuk a pénzügyi forrásokat, de nekünk előre kell dolgozni, mert rövid időn belül Petőfi Sándor születésének 200. évfordulóját ünnepeljük.
Van még olyan téma, amivel nem foglalkozik, de szeretne?
Nagyon sok különleges téma van még Kárpátalján és a Kárpát-medencében is. Van két csodálatos könyv (egy magyar története Brazíliában), amely felhasználásával évek óta szeretnék elkészíteni egy különlegességeket bemutató dokumentumfilmet két honfitársunk szemével bemutatni, egy 20. században ott élő és egy 21. századi utazó leírásai alapján. Azt hiszem, már csak a forgatókönyv megírásáig jutok el, ha lesz kinek átadnom és lesz, aki finanszírozza. Sajnos a dokumentumfilmek támogatási plafonja még a játékfilmek forgatókönyv írásának költségeit sem érik el. Ha van forrás, akkor könnyű forgatókönyvet írni, szervezni, szinkront, helyszínt bérelni stb. Ha nincs, akkor úgy kell alkotni, hogy ez a szegénység ne látszódjon a filmen.
Minden bizonnyal imádja azt, amit csinál, és rengeteg mindennel foglalkozik, de van ezeken kívül még hobbija?
Nem nevezném hobbinak, de a család mindig fontos volt az életemben. Nekem az alkotáshoz nyugalmat ad, és segítenek az unokáim, a szüleik, a férjem, levezetni azt a munkához szükséges feszültséget, amely az alkotómunka sajátja, természetessége. Hobbim a kiválasztott filmek élvezete, az irodalom minden mennyiségben és sok műfajban, és amíg lehetett az utazás. Ezek mind gazdagítanak és a lelkemen kívül valahol egy-egy jelenetben vagy írásomban előbújnak.
Mi az életfilozófiája?
Nem tudom, hogy életfilozófiának hívható-e, de nekem eddig az jött be, ha két lábon a földön maradok és a visszapillantó tükröm ereje ott is marasztal. Szerencsésnek tartom magam, mert kiváló emberekkel dolgozhatok, és kiváló közösségeknek vagyok tagja. Fontos, hogy szigorú legyek magamhoz, ha másoktól is megbízhatóságot kérek. Ez utóbbi persze nem konfliktusmentes. Szeretném továbbra is, hogy kevés megbocsáthatatlan hibát kövessek el, de bocsássak meg másoknak, hiszen nekik is lehet rossz napjuk. Rájöttem, hogy a barátsághoz, de még az ismerős minősítéshez is két ember kell. Ennek megfogalmazása óta kevesebb csalódás ér. Fontosnak tartom, hogy mindig jusson eszembe, honnan jöttem és hova tartok. Ha időnként kidugom a fejem a vízből, mindig lássam a partot, és a legkisebb látványt is képes legyek az optimizmusommal felnagyítani.
A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le egy nagyobb kéziratcsomag részeként és jelölte meg dátummal Csekén a Hymnus kéziratát.
Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti öntudatunk erősítésének, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket.
A napról való megemlékezés ötletét Fasang Árpád zongoraművész vetette fel 1985-ben: „ez a nap annak tudatosítására is alkalmas, hogy az ezeréves örökségből meríthetünk, és van mire büszkének lennünk, hiszen ez a nemzet sokat adott Európa, a világ kultúrájának. Ez az örökség tartást ad, ezzel gazdálkodni lehet, valamint segíthet a mai gondok megoldásában is”. Végül a nap tényleges megünneplésére a Hazafias Népfront Országos Tanácsa 1988. december végi ülésén tett felhívást és 1989 januárjában ők szervezték meg az első évfordulós rendezvénysorozatot és azóta rendre évente ünneplik meg ezt a napot.
Határainkon innen és túl számos rendezvényt szerveznek ma a magyar kultúra napja alkalmából.
2014 decemberében indult útjára a Kárpátaljai Tudományos Adatbank. A Momentum Doctorandus (MD) kárpátaljai magyar doktorandusz szervezet által életre hívott adatbázis célja, hogy összegyűjtse és elérhetővé tegye a kárpátaljai magyar tudományos élet eredményeit. Az idő múlásával a honlap elavulttá vált, így a szervezet tagjai elhatározták, korszerűsítik, új arculattal felhasználóbaráttá alakítják át. Az adatbank a karpataljaiadatbank.com címen érhető el.Az adatbank megújulásáról a Kárpáti Igaz Szó számolt be, alább az ő riportjukat közöljük.
A Kárpátaljai Tudományos Adatbank jelenleg három fő területre összpontosít – jegyezte meg Benedek Viktória, az MD egyik alelnöke. – Az egyik fő pillére a Kárpátaljával kapcsolatos elektronikus könyvek. Eddig az adatbázisba már 2014–2015 során felkerült kötetek találhatóak meg a honlapon, azonban több kárpátaljai vagy Kárpátaljával foglalkozó intézménnyel is felvettük a kapcsolatot az adatbázis bővítése érdekében. A másik alappillére a kárpátaljai magyar kutatók tudományos értekezéseinek gyűjteménye, így az oldalon fellelhető tanulmányok a doktori munka megírása előtt álló fiatal hallgatók segítségére lehetnek, azáltal, hogy megismerhetik más kárpátaljai kutatók munkáit. A harmadik alappillér pedig a kárpátaljai magyar doktoranduszok, fiatal kutatók adatbázisa, ahol is lehetőséget biztosítunk minden kárpátaljai magyar doktorandusz és kutató számára, hogy bemutatkozhasson oldalunkon. A támogatás egyelőre csak egy szűkebb adattár létrehozását tette lehetővé, amit a jövőben folyamatosan bővíteni akarunk – fejtette ki az alelnök.
– Első és legfontosabb feladatunk az volt, hogy a régi weboldalon fellelhető tanulmányokat, disszertációkat, kiadványokat és minden más tartalmat átköltöztessünk az új portálra – emelte ki Bence Norbert, az MD alelnöke. – Szakemberek segítségével az adatbanknak modern, fiatalos kinézete lett, továbbá új, kereső funkcióval is bővült. Ezentúl az érdeklődők a Bibliográfia és Disszertációk menüpontra kattintva cím, név (szerző, szerkesztő) és a kiadási évszám megadásával sokkal könnyebben rálelhetnek a keresett írásra. A Kutatók menüponton belül pedig név, tudományterület és szakterület megadásával találhatnak rá kutatóink bemutatkozásaira. Fontos kiemelnünk, hogy nemcsak a fiatal kutatókra összpontosítunk, bár első körben őket kerestük meg a honlap fejlesztése során. Több mint száz személynek küldtünk ki felhívást arról, hogy az adatbank újraindult, és csatlakozhatnak a honlapon szereplő kutatókhoz. Aki nem kapott meghívást, az bátran felkereshet bennünket a momentum.doktorandus@gmail.com e-mail címen. A cél, hogy összefogjuk, megismertessük egymással a kárpátaljai tudományos élet szereplőit és egy folyamatosan karbantartott adatbázist működtessünk, ahol bárki megtalálja azt, amit keres – foglalta össze az alelnök.
A Kárpátaljai Tudományos Adatbank a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával újult meg.
Megjelent a Kárpátaljai Hírmondó című folyóiratunk legújabb, 2021. évi téli lapszáma. A folyóirat legfrissebb száma teljes terjedelmében letölthető ide kattintva, előfizetőinknek pedig a napokban postázzuk a nyomtatott példányokat.
Új, Kárpátaljával foglalkozó kutatásokat összegyűjtő felület jelent meg a napokban a világhálón. Az Eötvös Lóránd Kutatási Hálózat Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontjának Földrajztudományi Intézete már húsz éve foglalkozik régiónkkal, a két évtizedes munka eredményeit tették most egy helyen hozzáférhetővé a kutatók. A tudományos tények mellett azonban Kárpátaljával kapcsolatos érdekességekről is olvashatnak az érdeklődők. Az új felület kapcsán megkerestük Erőss Ágnest, az ELKH CSFK Földrajztudományi Intézetének tudományos munkatársát és az Opolei Egyetem posztdoktori kutatóját, hogy meséljen az oldalról, a Kárpátaljával foglalkozó kutatásokról és a jövőbeni esetleges újabb projektekről.
Honnan jött az oldal létrehozásának az ötlete?
Az oldal megvalósításának ötlete abból fakadt, hogy intézetünkben már tulajdonképpen húsz éve, intenzívebben talán 2012–2016 óta foglalkozunk Kárpátalja-kutatással, és azt vettük észre, hogy megírjuk a tudományos cikkeket, megjelent a Ukraine in Maps című kiadványunk, és ezek jó része ugyan elérhető mindenki számára, de a nagyon szűken vett szakmai közegen kívül senki nem tud ezekről. Holott bennem és a többiekben is egyre erősebb a vágy arra, hogy mindazt, amit megtudtunk Kárpátaljáról, a szélesebb közösséghez is eljuttassuk. Tehát a célunk az volt, hogy a szűk, Ukrajnával és Kárpátaljával foglalkozó közegen kívül kommunikáljuk eredményeinket más tudományos közegek felé is. Másrészt pedig mindenkihez szólni kíván ez a honlap, akik érdeklődnek Kárpátalja iránt.
Erőss Ágnes
De volt még egy inkább személyes indíttatás is. 2016 óta végzünk rendszeres terepmunkát Kárpátalján kutatótársaimmal, Kovály Katalinnal és Tátrai Patrikkal. Nagyon sok embert megismertünk a terepkutatásaink során. Bármerre jártunk, mindig azt tapasztaltuk, hogy hiába érkeztünk vadidegenként és tettünk fel igen személyes kérdéseket – például a családról, az életük alakulásáról –, a helyiek akkor is a legnagyobb nyíltsággal válaszoltak. Ez a nyíltság meglepő és megtisztelő is egyben. Mi aztán megírjuk a cikkeinket, konferenciákra járunk a kutatásainkkal, de olyan keveset tudunk visszaadni ebből azoknak, akiknek köszönhetjük az eredményeinket. Ezért is gondoltunk a honlap létrehozására, ahol az összes eddigi cikkünk elérhető, és az is, hogy milyen konferenciákon szereplünk vele. Akik pedig megtiszteltek minket azzal, hogy adtak nekünk interjút, és érdekli őket, milyen tanulmány készült a sok beszélgetésből, azok itt meg tudják nézni.
Megelőzted a kérdésemet, hiszen arra szerettem volna kitérni, hogy elsősorban kiknek szól az új felület, kutatóknak vagy laikusoknak, kárpátaljaiaknak vagy inkább azoknak, akik az anyaországból és a többi régióból érdeklődnek vidékünk iránt, de ezek szerint a felsorolt csoportok mindegyikének érdekes lehet.
Így van. Ezt még annyiban pontosítanám, hogy Kárpátaljával és Ukrajnával viszonylag sokan foglalkoznak Magyarországon és a nemzetközi tudományos életben is, főleg szociológusok, néprajzosok, antropológusok, migrációkutatók. Társadalomföldrajzosként mi a térbeliség szempontjából is vizsgálódunk, vagyis igyekszünk feltárni az emberek helykötődését, a térérzékelést, a táj és ember közti viszonyt. Tehát a honlappal az is célunk volt, hogy a saját nagyon szűk berkeinken kívül más társadalomtudományok művelői számára is elérhetővé tegyük, amin dolgozunk. A második célcsoport pedig azok, akik érdeklődnek, akiket a tudományos szakzsargon laikus közönségnek hív – bár én utálom ezt a kifejezést – tehát, mindenkit, akit ez érdekel.
Mi az oka az érdeklődésnek Kárpátalja iránt? Ti miért foglalkoztok vele és a külföldi kutatók érdeklődése miből fakad?
Földrajzdutományi Intézetben Karácsonyi Dávid volt az, aki Ukrajna és Kárpátalja iránt leginkább érdeklődött, én személy szerint is az ő révén, valamint egy egyetemi terepgyakorlat révén jutottam el először Kárpátaljára. De Karácsonyi Dávid volt az is, aki az első tudományos kapcsolatokat létrehozta a beregszászi főiskola és intézetünk között. Kovály Katalint is Dávid révén ismertük meg. Másik kutatótársunkkal, Tátrai Patrikkal pedig ketten 2007–2010 között egy Európai Uniós kutatás résztvevői voltunk az intézeten belül, ennek az egyik terepe Beregszász volt, ahogy később doktori disszertációm egyik kutatási terepe is. Az érdeklődés tehát régi, a nagyon intenzív munka viszont 2016 után indult meg.
Ami a nemzetközi közönséget illeti, nekem az a benyomásom, hogy Ukrajna iránt eleve sokan érdeklődnek. Nemzetközi konferenciákon, ha az előadásom címében szerepelt, hogy „Kárpátalja, Ukrajna”, akkor biztos, hogy van érdeklődő, sok kérdést kapok. Ez amiatt lehet, mert az embereket nagyon megragadja az, amit a hírekből hallanak, hogy itt van ez az ország, amelyiknek az egyik végén háború van, a másik végén pedig itt van Kárpátalja, amely annyi országhoz tartozott már. A legendás történetek is mindig előjönnek, hogy kinek hány útlevele volt élete során. Azt gondolom, hogy a külföldiek számára Kárpátalja egyfajta izgalmas homályban leledzik, olyan hely, ahova nagyon kevesen jutnak el, de mindenkit izgat.
Terepmunkán a szórványkutatás során
A Kárpátaljával foglalkozó nemzetközi kutatások elsősorban az ukrán népességet érik el, aminek elsősorban nyelvi okai vannak. Sok lengyel kollégát ismerek, akik beszélnek vagy megtanultak ukránul, az ukrán részhez vannak kapcsolataik és azt kutatják, míg a magyar részről, a magyar népességről keveset tudnak. De említhetnék osztrák, cseh vagy amerikai kutatókat is, akik korábbi orosz tudásukra alapozva kevesebb energiaráfordítással csatornázódnak be az ukrán nyelvű közegbe, mint amibe a magyar nyelv elsajátítása kerülne.
De van érdeklődés a magyar tematika iránt is?
Igen. Akárhová vittem ezt a témát, mindenhol nagyon nagy érdeklődéssel fogadták. Olyan szempontból nem egyedi a régió, hogy hasonlóan multietnikus területek vannak máshol is, például Bukovina. Nagyon izgalmas az, amikor össze tudjuk hasonlítani a különböző régiókat. Nekünk megvan az az előnyünk, hogy a magyar közösségről is tudunk valamit mondani Kárpátalja vonatkozásában.
Visszakanyarodva a honlaphoz, mióta dolgoztok a honlapon és milyen tartalmak várják az oldal látogatóit?
2019-ben merült fel az ötlet, hogy készítsünk egy honlapot. Magyar Árpáddal, a Földrajztudományi Intézet könyvtárvezetőjével, a honlap készítőjével közösen sokáig gondolkodtunk azon, hogy mi legyen a tartalom és az esztétikai megjelenés, az arculat. Azt tudtuk, hogy fel szeretnénk tenni rá a publikációinkat, így elérhető rajta az összes eddig megjelent vonatkozó tanulmányunk. Természetesen a honlapon röviden bemutatjuk, mi a célunk ezzel a projekttel, olvashatnak rólunk is egy rövid bemutatkozást az érdeklődők. Ezen kívül mindig leírjuk, hogy aktuálisan mivel foglalkozunk: mikor és hol voltunk terepen, ott mit csináltunk, adott esetben milyen konferencián vettünk rész, de elérhető az is, hogy milyen sajtófelületeken jelentünk meg, valamint a partnerintézményeink listája.
Azt is hamar eldöntöttük, hogy kell egy olyan rész, amit úgy neveztünk el, hogy bulocska, ahol kis „színeseket” próbálunk írni, olyanokat, ami vagy saját tapasztalatunk volt Kárpátalján, vagy mondhatni nagyon „kárpátaljai” dolognak véljük. Azért is jó ez a csapat, mert többen vagyunk benne „pestiek”, Kovály Kata az, aki kárpátaljai, és izgalmas összevetni, hogy mit lát Kárpátaljáról egy fővárosi, budapesti, hogy számunkra mik az újdonságok, helyi érdekességek, mi volt az, ami megragadott, és ugyanerről mit gondol az, aki helyi.
Muszáj megkérdeznem: miért pont bulocska?
Mindenképpen olyan szót kellett találni, ami rövid, odafér a címsorba, de mégis jól kifejezi, hogy milyen tartalom szerepel alatta és kapcsolódik Kárpátaljához. Nem is emlékszem már pontosan, hogy jött a bulocska. Azt hiszem hosszas tipródás után végül Kata dobta be a bulocskát. Ez mindenképp egy olyan szó, amit én sehol máshol nem használok, csak Kárpátalján, de ott még én is. Ez egy ragadós kifejezés, amit nem használok sehol máshol, csak ha Kárpátalján vagyok, akkor viszont menthetetlenül bulocskának hívok mindent, amit egyébként pékárunak hívnék.
Film- és kötetbemutató Gyertyánligeten 2021 augusztusában
Van-e esetleg olyan, Kárpátaljával kapcsolatos projekt, amin jelenleg is dolgoztok, vagy a közeljövőben tervezitek megvalósítani? Kovály Kata korábban elárulta nekünk, hogy a szórványkutatás folytatása is tervben van.
A koronavírus számos tervünket felülírta, a honlapot is 2019-ben találtuk ki, de 2020-ban sok minden „elfelejtődött”, így végül csak idén álltunk neki annak is. Ami még folyamatban van: leforgattuk az alapanyagot a második dokumentumfilmhez, szóval év végéig ezt fogjuk megvágni, és igen azt is tervezzük, hogy a szórványkutatást vinnénk tovább, reményeink szerint jövőre.
Mondanál pár szót a dokumentumfilmekről?
A Nem kellett már Lenincímű dokumentumfilmet a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával forgattuk le 2019-ben Gyertyánligeten, és azt mondhatom, elég sikeres is lett, nyertünk vele díjakat. Sajnos azonban a Covid évében nem nagyon tudtunk promótálni. Egy bemutató valósult meg Budapesten 2020 júliusában és vetítették az V. Arc Sacra filmfesztiválon 2020 őszén. Fontos megemlíteni – és egyben kapcsolódik egy korábbi kérdéshez is a nemzetközi érdeklődésről –, hogy 2020 szeptemberében a filmet levetítették a St. Gallen-i Egyetem által szervezett konferencia nyitóeseményeként. Idén beadtuk a következő filmre a pályázatot, mivel már az előző forgatás idején tudtam, hogy szeretném megcsinálni a folytatást. Az új filmhez Gődényházán forgattunk, a szórványkutatás másik vidéki terepén, Nagyszőlőshöz közel. A forgatás augusztusban zajlott, négy nap alatt rögzítettünk anyagokat azokkal az emberekkel, akikkel korábban interjút is készítettünk. A film szereplői csak nők lesznek, mert azt szeretnénk megmutatni, hogy kik alkotják a migráció hátországát. Erről írtam egy tanulmányt, mondhatni ezt próbálnánk meg filmre vinni. A film talán könnyebben emészthető, mint a tanulmány, és nagyon várom már, hogy a kész filmet vissza tudjuk vinni a forgatás helyszínére.
Forgatás Gődényházán 2021 augusztusában
Gyertyánligetre idén augusztusban eljutottunk az ott forgatott filmmel. Nagyon felemelő élmény volt ott bemutatni, nagyon sokan eljöttek, olyanok is, akiket korábban nem láttam, nem ismertem. Eljöttek ukránok is, hiszen felirattal vetítettük, utána pedig nagyon barátságos beszélgetést folytattunk. Tehát jó élmény volt, és azt remélem, hogy ez a gődényházi filmet is jól fogadja a közösség. Nyilván érzékeny témákat érintettünk, családi és egyéni döntéseket boncolgattunk, de ismét csak azt tudom hangsúlyozni, hogy nagyon nyitottan fogadtak minket, senki nem zárkózott el. A honlap mellett a dokumentumfilmek is ahhoz járulnak hozzá, hogy az, amit a tudomány nyelvén megírunk, és tele van szakzsargonnal, elmélettel, az eljusson a hétköznapi érdeklődőkhöz is. Az interjúalanyok magukat láthatják viszont a filmekben, a „bulocskában” pedig elolvashatják, hogy mi hogyan látjuk Kárpátalja egy-egy különlegességét, ami minden bizonnyal csak nekünk különleges vagy sajátos.
Jelen interjú alanya Kopriva Nikolett, szabadbölcsész és esztéta, első kötetes költő, az Előretolt Helyőrség Íróakadémia junior hallgatója, a versek mellett a próza sem áll távol tőle, sőt a festészet sem, ugyanis már túl van első egyéni tárlatán is. Ízig-vérig művészlélek.
Bár a fiatal kora miatt a kritikusok gyakran fiatal írópalántaként emlegetik, ez az olykor lekicsinyítő jelző azonnal eltűnik, ha az olvasó kezébe veszi az első verseskötetét, ugyanis érett, filozofikus hang üt át az Amire csak a fák emlékeznek versein, az általa érzékelt világ természetközeli, álomszerű, szürreális és állandó témája az a bizonyos útkeresés: „Mindenki azt a világot cipeli, / amit álom és ébrenlét között öntudatlan teremtett. / Helyenként olyan vastag a kerítés, / hogy át sem hallani a túloldalra, / a tölgyek tetején is csend vibrál.” (Burok).
– Kedves Nikolett, mesélj kérlek a gyerekkorodról!
A gyerekkoromra gondolva szép emlékek jutnak eszembe: nagy kirándulások és gombázások a hegyekben, vonatzötyögés, időtlennek tűnő időtöltések a nagyszülőknél az egész családdal együtt, a vasárnapi templomok, ami után mindig szinte törvényszerűen beültünk valahova tejes koktélt inni, a kert sok málnával, az illatos, közös nagy karácsonyok, festékillat.
– Hogyan indult el a költői karriered? Hogyan gondolsz vissza pályád kezdetére? Büszke vagy az első műveidre?
2015-ben anyukám unszolására beküldtem néhány prózám és versem egy beregszászi tehetségkutató pályázatra, ahol a verseim első helyezést értek el. Hozzáteszem, nem igazán vettem komolyan akkoriban az írást, nem voltak terveim vele, az írás folyamatára egy szükségletként tekintettem, amit csinálnom kell. Eszembe sem jutott, hogy költő akarjak lenni. Ezzel indult a történet, a beregszászi Együttben jelentek meg első írásaim. Ezek éretlen írások voltak még, nem is vagyok rájuk büszke. 2016-ban Vári Fábián László hívta fel a figyelmem az akkor induló Előretolt Helyőrség Íróakadémia pályázatára, ami egy fontos lépcsőfok volt. Bekerültem egy olyan közegbe, ami azelőtt teljes mértékben ismeretlen volt előttem, ami méginkább az irodalom felé mozdított.
– A szabadverseidben egyértelműen felsejlenek az életrajzi motívumok, általában sokan elhatárolódnak a beskatulyázástól, de te mennyire tartod magad kárpátaljai magyar költőnek? Jelenleg Magyarországon élsz, de mennyire képezi az identitásod részét a származásod?
Nem igazán szoktam azon gondolkodni, minek tartom magam, de elgondolkodva a kérdéseden, én úgy érzem, eléggé nagy mértékben meghatározza. Nem tudom a verseimben mennyire intenzíven jelenik meg. Az idegenségérzet, ami az elszakadásból következik, minden bizonnyal megjelenik bennük, mert ezzel tudatosan foglalkoztam/foglalkozom, jelentsen ez akár önmagunktól való elidegenedést, vagy az otthon távollétéből, új otthonok kereséséből fakadó idegenségérzetet. Erőteljesen részem, hogy el kellett szakadnom, hogy nem élek ott életvitelszerűen, nem azok között az épületek között járok nap mint nap, amelyek közt felnőttem. Akkor, amikor eljöttem, fogalmam sem volt, hogy ez egyszer ennyire fontos lesz nekem. 17 évesen nem is gondolkodtam azon, hol fogok élni felnőttként. Aztán itt maradtam, és ez elég lassan tudatosodott. Ettől függetlenül szeretném magam kárpátaljai költőnek hinni. A helyszínek, ahol élünk, meghatároznak bennünket, de talán a származásunk sokkal mélyebben.
– Ki és mi hat a leginkább a költészetedre?
Leginkább a saját életem darabkáiból merítkezem, a valóság szürrealitása motivál leginkább az írásra. Legtöbbször motiváció sem kell, hisz van, amit egyszerűen csak nem lehet nem megírni. S ennek egyaránt részei az érdekes emberek, a régi épületek és homlokzatok, a mozdulatba dermedt szobrok, a macskaköves utak, tengerek és erdők.
– Hogyan épül fel a verseköteted? Hány év verseit tartalmazza a kötet?
A verseskötet négy ciklusból áll. Az első kettő a fák és tengerek motívumain keresztül közelít bizonyos történésekhez, érzésekhez, a kereséshez. A harmadik egy fekete fejezet, amelyben sok a kérdés és árnyék. A negyedik leginkább otthonhoz, gyerekkorhoz, az én és közösség viszonyához kapcsolódó verseket tartalmazza. Egyébként nem írtam tudatosan. Csak írtam, közben éreztem, hogy egy világból valók a versek, nem állnak távol egymástól. A kötet szerkesztői segítettek ciklusokra bontani őket, és örülök nagyon, hogy ilyen lett. A legrégebbi vers négy éves, de alapvetően 2018, 2019, 2020 folyamán íródott költeményeket tartalmaz.
– Ha jól tudom, édesapád, Kopriva Attila festőművész festménye látható a kötet borítóján, az ő művészete mennyire befolyásol téged?
Biztosan befolyásolnak az alkotásban, az ő képei reprezentálják leginkább számomra a hegyi, paraszti világ tisztaságát, egy olyan burkot, ami csak kitüntetett pillanatokban elérhető és látható. És ahogyan szemlélteti, még misztikusabbá, varázslatosabbá teszi azt, amiről hírt ad. Lényegében gyerekkorom óta körbevesznek a képei, köztük nőttem fel, és éppen ezért nehezen megragadhatóak ezek a hatások, el sem lehet képzelni, milyen lenne nélkülük.
– A festményeid és a verseid között milyen kapcsolat van? Ha találsz egy témát abból előbb vers lesz vagy kép?
Mindenképp a vers az elsődleges eszközöm az önkifejezésre, ellenben van, amit csak képekben lehet elmondani. Korábban azt hittem, semmilyen átfedés nincs a kettő között, de idővel rájöttem, talán mégis van, hogy talán a képek is arról a világról közvetítenek, amelyből a versek is valók.
– Hogy a tanulmányaidat is érintsük, miért éppen szabadbölcsészet?
A szabadbölcsészet állt leginkább közel az érdeklődési körömhöz, hisz filozófiát és művészetet érintő kérdésekkel foglalkoztunk az irodalomtól, festészettől megkezdve a filmen át a zenéig. Sajnos a munkaerőpiac nem kedvez ennek a szaknak, ennek ellenére egyáltalán nem bánom ezeket az éveket, nagyon szerettem, sokszor olyan kérdéseket feszegettek az órák, melyek nem csupán “szakmailag” voltak érdekesek, hanem a saját életünkre nézve is megkapóak voltak.
– Milyen jövőbeli terveid vannak?
Több verseskönyv ötletem van, novella- és regényötletem, és a festést sem szeretném abbahagyni. Leginkább, azt hiszem, sodródom, majd látjuk, mi lesz belőle!
Megjelent a Kárpátaljai Hírmondó című folyóiratunk legújabb, 2021. évi őszi száma. A lapszám teljes terjedelmében letölthető ide kattintva, előfizetőinknek pedig a napokban postáztuk a nyomtatott példányokat.
„Bonis bona discere”, azaz „Jótól jót tanulni” tartja a latin közmondás, s viseli annak a díjnak a nevét, amely 2013 tavasza óta ad lehetőséget a tehetséggondozásban kiemelkedő munkát végző hazai és határon túli pedagógusok, szakmeberek elismerésére. Köznevelési intézmények pedagógusai, szakoktatói, felsőoktatásban dolgozó oktatók és civil szervezetek tehetséggondozói számára a Családokért Felelős Tárca Nélküli Miniszter szakmai felügyelete alá tartozó Nemzeti Tehetség Központ a Nemzeti Tehetség Program keretében immár 9. alkalommal adta át a „BONIS BONA – A NEMZET TEHETSÉGEIÉRT” díjakat.
A Budapest Music Centerben 2021. szeptember 9-én ünnepélyes keretek között összesen 57 kiemelkedő munkát végző hazai és határon túli pedagógus, tehetségsegítő szakember, hat települési önkormányzat, valamint 3 tehetséggondozó szervezet számára adott át díjakat Novák Katalin, családokért felelős miniszter a „Bonis Bona – A Nemzet Tehetségeiért” gálán. Két kárpátaljai is díjban részesült: a Kiváló tehetségsegítő kategóriában Dobsa Beáta, a Mathias Corvinus Collegium Fiatal Tehetség Program (MCC FIT) beregszászi régióvezetője, a Momentum Doctotandus, kárpátaljai magyar doktorandusz szervezet (MD) pedig a Kiváló tehetséggondozó szervezet kategóriában. A MD nevében a díjat Fazekas Andrea, a szervezet elnöke vette át, akit a díjátadóra dr. Ferenc Viktória, a szervezet alapító elnöke kísért el.
A Momentum Doctorandus, a Kárpátaljai Szövetség egyik partnerszervezete idén ünnepli megalakulásának 10 éves, jubileumi évfordulóját. Azzal a céllal alakult, hogy számontartsa, összefogja a kárpátaljai magyar doktoranduszokat, segítse őket a tudományos életbe való integrációjukban, azonban a szervezet működése során kiemelt céllá vált a tehetséges kárpátaljai magyar fiatalok segítése is. Programjaik által – a 2013 óta töretlenül évente megjelenő Felvételi tájékoztató kiadvány, az éves felvételi tájékoztató körút, a HÖOK-kal közösen szervezett mentorprogram, valamint a fiatal kutatók találkozását segítő Doctorandus-esték – révén a középiskolásoktól az alap- és mesterképzésben részt vevő egyetemistákon át a PhD-hallgatókig és doktorjelöltekig bezárólag a kárpátaljai magyar fiatalok széles rétegét szólítják meg.
A szervezet munkájáról bővebben az alábbi honlapokon tájékozódhatnak:
Kárpátaljai Szövetség 